Bűn vagy nem bűn az illegális letöltés?

 A zeneipar nem tud mit kezdeni a zenék letöltésével és terjedésével; az ellenlépések abban merülnek ki, hogy néha megbüntetnek egy középiskolást,  illetve bezáratnak egy-egy torrent szervert (hogy azután öt perc múlva legyen helyette másik). A zeneipar megoldásai az illegális letöltések elleni harcban tehát finoman szólva is csak enyhén sikeresek.

A film-lobbi már nem annyira üldözi az egyéni felhasználókat (bár azért itt is van rá példa), ők inkább a nagy videomegosztók és torrentoldalak ellen harcolva  próbálják visszaforgatni az idő és a technológia kerekét, szintén megkérdőjelezhető sikerrel.

A Rockwool alapítvány legutóbbi felmérése azért különösen érdekes, mivel nem kifejezetten az internetes kalózkodást vizsgálták. A felmérés egy átfogó, a társadalom morális értékrendjét vizsgáló kutatás volt; és csak egy apró része (tulajdonképpen egy-két kérdés) vonatkozott az illegális letöltésekre. Ez azért lehet kiemelten érdekes, mivel a kontrolcsoport ebben az esetben jóval nagyobb (tulajdonképpen egy széles spektrumú mintavétel a társadalom majd minden rétegéből). Szintén izgalmas ebben az esetben, hogy összehasonlítva láthatjuk: mennyiben változott az emberek morális hozzáállása az elmúlt évtizedekben például a sima bolti lopás és egy MP3 letöltés viszonylatában?

Nos, az eredmények (a teljes tanulmány, eredeti nyelven itt olvasható, PDF) minimum meglepőek, ráadásul jól példázzak a bevezetőben már említett fejlődést és szemlélet-változást.

Az általános kérdésekre adott válaszokból kiderül, hogy a megkérdezettek szinte mindegyike ugyanazokat a morális értékeket tartja fontosnak, mint a tíz évvel vagy akár a harminc évvel ezelőtt készített tanulmányok célcsoportjai: a biztosítási csalást, az adócsalást, a férfiak és nők hátrányos megkülönböztetését és a rasszizmust ugyanúgy elítélendőnek és „bűnnek” tartják. Továbbra sem érzik különösebb „bűnnek” a tilosban parkolást, morálisan elfogadhatatlannak tartják viszont a családon belüli erőszakot.  A tanulmány szerint tehát a társadalom morális/szociális érzékenysége nem csökkent vagy növekedett jelentősen az utóbbi tíz évben.

Van persze újdonság is (és minket főleg ez érdekel): az idők szavára hallgatva a Rockwool immár az internetes kalózkodást és letöltést is bevette a „morális csomagba”, így idén már erről is nyilatkozhattak a megkérdezettek. Az eredmény: a kontrolcsoport 70%-a, azaz tízből hét ember egyáltalán nem érzi bűnnek vagy elitélendőnek a zenék és filmek letöltését, még akkor sem, ha valójában tisztában vannak vele, hogy jogilag ez bűn. 

Egy 1-től 10-ig terjedő skálán kellett bejelölniük, hogy mennyire találják  elitélendőnek a letöltést (a 10-es a legmagasabb, azaz a tűrhetetlen): 70%-uk 1 és 5 közötti osztályzatot adott a letöltésekre, ebből 20% kapásból 1-est, azaz egyáltalán nem érezte elfogadhatatlannak,vagy morálisan megkérdőjelezhetőnek a letöltést.

Arra a kérdésre, hogy az ingyen, és illegálisan letöltött tartalom továbbértékesítése pénzért elítélendő-e, már jóval megosztottabb volt a kontrolcsoport: míg a letöltést szinte senki nem érezte negatív dolognak, a továbbértékesítésre már szinte mindenki (ötből négyen) magas osztályzatot adott, azaz morálisan kétségesnek érezte.

A felmérés legnagyobb tanulsága kétségtelenül az, hogy az illegális letöltések száma nem azért gyarapszik, mert az emberek „romlanának”, vagy egyre kevéssé tisztelnék a törvényt. A mindennapi kérdésekre szinte ugyanazokat a válaszokat kapták a Rockwool kutatói, mint 1997-es felmérésükben: a bolti lopás bűn, a hátrányos megkülönböztetés elítélendő stb. Ami változik, az nem az emberek, hanem a technológia és az információcsere.
Bármenyire is nem tetszik ez a zeneiparnak és a filmforgalmazóknak, a zene és a film a neten ugyanolyan információ (csak éppen multimédiás), mint egy e-mail, egy blogbejegyzés vagy egy kép. Terjesztjük, másoljuk, csereberéljük, gyorsan és főleg ingyen; mint minden egyéb információt – ez lenne az internet lényege ugyanis…

Sajnos igen kevés az esély arra, hogy a Rockwool tanulmányát a zene- és film-lobbi is olvasgatni fogja… de mégis. Hátha… És akkor végre előállnak valami mindenki számára megnyugtató (és megfizethető) megoldással.