Egyes szakértők már régóta állítják, hogy a számos fajnál - a békáktól a halakon át a tigrisekig - napjainkban megfigyelhető drasztikus egyedszám-csökkenés olyan mértékű, mint az elmúlt 540 millió év öt nagy kihalási hullámára jellemző kihalási ütemek. A Nature című tudományos folyóirat legfrissebb számában a Kaliforniai Egyetem kutatói számolnak be vizsgálataikról, amelyek ezt az állítást vették górcső alá, és lényegében megerősítették.

"Ha a jelenleg veszélyeztetett fajok - azok, amelyeket hivatalosan kihalófélben lévőnek, végveszélyben lévőnek vagy sebezhetőnek nyilvánítottak - valóban kihalnának, és ez a kihalási ütem folytatódna, a hatodik nagy kihalási hullám már rövid idő, akár 3-22 évszázad alatt bekövetkezhetne" - hangsúlyozta Anthony D. Barnosky professzor, a tanulmány egyik szerzője.

A kutató véleménye szerint ugyanakkor még nincs túl késő megmenteni a veszélyeztetett fajokat, és megállni a folyamatok visszafordíthatatlanságát jelző "billenési pont" előtt. "Egyelőre mindössze 1-2 százaléka halt ki az összes fajnak azokban a csoportokban, amelyeket világosan látunk, így ezekből a számokból úgy tűnik, még nem haladtunk nagyon előre a kihaláshoz vezető úton... Még mindig itt van velünk a Föld élővilágának nagy része, hogy megmentsük" -  mutatott rá Barnosky a The Daily Telegraph nevű brit napilap internetes kiadása szerint.