A sír harminchárom asszony földi maradványait őrizte. Két nő haja megőrződött, a felső sorban lévő holttestek némelyike mumifikálódott. Az áldozatok mindegyikén kés által ejtett vágásnyomok láthatók, ami azt valószínűsíti, hogy az isteneknek áldozhatták fel a szerencsétleneket. "A létesítmény központi átriumában végezhették a szertartást, mivel az igen közel van a sírhoz" - magyarázta Carlos Wester la Torre, a Lambayegue városában található Brüning Nemzeti Régészeti Múzeum igazgatója,

A Sicán- vagy Lambayeque-kultúra a mai Peru északi partvidékén 750 és 1375 között létezett, fővárosa Batán Grande volt. E kultúra a 900-1100-as években élte virágkorát, ekkor emelték monumentális  épületeiket, temetkeztek nagy sírkamrákba, használták széles körben a rézből arzénnal ötvözött bronzot, és teremtettek kereskedelmi  kapcsolatokat az ecuadori partvidékkel. 1050 és 1100 között Batán Grande elpusztult, és a hatalmi központ Túcume lett. 1375 és 1400  között a Sicán-terület a Chimu Királyság uralma alá került, majd az inkák hódították meg.