Kevesen tudják talán, hogy az európai angolnát a világ tíz legveszélyeztetettebb állatfaja között tartják nyilván, de az élőhelyek beszűkülése és a nem őshonos, agresszívan terjeszkedő halfajok térnyerése miatt egyre fogy a hévízi ponty, a sima tok, a széles kárász, a réti csík vagy a lápi póc állománya is.

Gödöllőn, felhasználva a méltán világhírű magyar haltenyésztési alapismereteket most olyan programok futnak, amelyek visszahonosítanák ezeket a már- már feledésbe merülő fajokat. Müller Tamás tudományos főmunkatárs például a kősüllő-program egyik vezetője, ami azért érdekes, mert az év hala idén éppen a kősüllő.

A Balatontól a Sárréten át Veresegyház környékéig számos helyre vittek már a mesterségesen a szaporított gödöllői halakból, így a természetvédelmi program már kivívta a horgásztársadalom elismerését is - mondja Urbányi Béla tanszékvezető. A szakember úgy látja, a horgászok igényei is változnak, míg eddig szinte csak a ponty létezett, most már van igény más állatokra is, ezért például már réti csíkot is telepítenek, sőt, már komoly visszafogások is vannak, ami segít a halak nyomon követésében is.

A tervek szerint az őshonos halfajok tenyésztésére rövidesen egyesület is alakul, amely visszahozhatja a magyar konyha alapanyagi közé ezeket a különleges halakat. A kutatók azonban ennél talán sokkal többre tartják a kihalóban lévő fajok visszatelepítésének természetvédelmi jelentőségét. A lápi póc például, bár gazdaságilag talán nem jelentős, nagyon komoly indikátorfaj, rögtön jelzi, ha a környezetében valamilyen komoly változás következett be.

A gödöllői szakemberek tudására egyébként külföldön is számítanak, most éppen Szerbiában a dunai galóca visszatelepítési programján dolgoznak, Szlovéniában pedig a Szocsa folyóból eltűnt márványpisztráng visszahonosítása folyik magyar segítséggel. Ez utóbbit egyébként a tavalyi év természetvédelmi mintaprogramjának választották Szlovéniában.