A fosszílis leletről a Historical Biology legújabb számában közöltek tanulmányt az Oregoni Állami Egyetem kutatói. "Fura a kérészek élete, lárvaként körülbelül egy évig léteznek az édesvízi folyók iszapjában, hogy egyetlen napra kikeljenek. Rövid életük során egyetlen célra összpontosítanak, arra, hogy lerakják a megtermékenyített petéket. A kérészek nem táplálkoznak, így a szájszervük is csökevényes" - magyarázta George Poinar professzor, a borostyánzárványok egyik legtekintélyesebb kutatója.

A csapdába került kérész nem tudta teljesíteni küldetését, lerakni a megtermékenyített petéit. Ami szerencsétlenség volt a rovarnak, szerencse a kutatók számára, akik a kérészek eddig ismeretlen, kihalt faját fedezték fel - olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon. "A kérészek evolúciójának ismerete azért fontos, mert világszerte ez az egyik legfontosabb haltáplálék" - hangsúlyozta George Poinar professzor.

Mint az entomológus (rovartanász) kifejtette, első ízben tanulmányozhatták a kérészek egy olyan egyedét, amelynek ilyen hosszú csápjai, valamint peterakócsöve van. "Kihalt fajról van szó, mivel a petéket meghatározott 'hordozóra' rakta le, vagy meghatározott élőhelyre. A 'hordozó' eltűnhetett, s vele együtt az adott faj is. Az élővilágban nem jó túlságosan különcködni" - jegyezte meg George Poinar, aki Vetuformosa buckleyi nevet adta az ismeretlen kérésznek.

A tojásrakócső segítségével a rovarok meghatározott helyeken, például a növényekbe "ültethetik be" a petéiket. A mai kérészek nem rendelkeznek ezzel a mechanizmussal. George Poinar hozzátette: a borostyánban megőrződött rovarok tanulmányozásával megismerhetők az őskori ökorendszerek, ezek egymásra való kölcsönhatása, valamint az, hogy milyen életformák tűntek el az évmilliók során a Föld színéről.