A három darab együttes hossza 10,5 méter, a súlya pedig 22 tonna. A rajtuk lévő sérüléseket a szövetségesek lövedékei okozták, akik 1944. június 6-án, a partraszállás napján ostromolták meg a normandiai Utah Beach fedőnevű partszakaszt. A maradványokat a franciaországi Sainte-Marie-du Mont-ban működő Utah Beach Múzeum ajándékozta a vele partneri kapcsolatban álló New Orleans-i múzeumnak.

A faldarabokat június 5-én emelték ki egy ipari daruval a Utah Beachről, ahonnan teherautóval szállították a kikötőbe és hajóra rakodták azokat. A kiemelés és a szállítás költsége 20 és 25 ezer dollár (3,7-4,6 millió forint) között mozog.

A kőlapok a Franciaországtól Norvégiáig húzódó, 5150 kilométer hosszú erődítményrendszerből maradtak meg, amelyet azért építettek, hogy megállítsák a szövetségesek invázióját.

Félreértés azt gondolni, hogy az Atlanti fal folyamatos fal lett volna – mondta Jeremy Collins, a New Orleans-i múzeum konferenciaprogram-igazgatója. A partraszállás feltételezhető helyein erődítmények sorozatát építették ki.

Bár Hitler fala néven is ismerték, a védelmi rendszer valójában gépfegyveres bunkereket, tankcsapdákat és más erődítményeket, valamint betonfal szakaszokat foglalt magában. A lőállásokból hajókat és olyan helyeket lehetett aknatűz alá vonni, ahol nagy veszteségeket lehetett okozni a partra szálló erőknek.

A normandiai partraszállásnak köszönhetően alakult ki a náci erőkkel szembeni utolsó szárazföldi front. Az amerikai, a brit nemzetközösségi és a szabad francia erők vezették a támadást, amelyhez később más országok is csatlakoztak. Az új front megnyitása után a szövetségesen lassan nyomultak előre az itáliai félszigeten. A keleti fronton a szovjet csapatok szorították ki a német csapatokat és szövetségeseiket a megszállt területekről.