A bioásványok olyan természetben képződött kristályos vegyületek, amelyek a csontszövetet, a fogakat, a tengeri kagylókat alkotják. Az ilyen ásványok kristályainak mérete, alakja, szerkezete, összetétele és egyéb tulajdonságai szigorúan szabályozottak, és sok esetben jelentősen különböznek a kőzetekben előforduló, ugyanazon ásványfajhoz tartozó kristályokétól - olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.

Az összetett szerkezetű bioásványok úgynevezett kompozitok, egyik jellegzetes tulajdonságuk, hogy szervetlen anyagokból, például a kalcium-karbonátból és egy kevés szerves anyagból, többnyire fehérjéből állnak. Az így képződő szerkezetek rendkívül szilárdak, mechanikai tulajdonságaikban vetekednek az ember alkotta olyan anyagokkal, mint például a kerámia, amelyeket magas hőmérsékleten és magas nyomáson állítanak elő.

A tudósokat leginkább az foglalkoztatja, hogy az élőlény miként szabályozza az ásvány fizikai és kémiai tulajdonságait és hogy ezt a szabályozást meg lehet-e valósítani a szervezeten kívül, a laboratóriumban is. Amennyiben megértenénk a bioásványok képződését, szintetikusan is előállíthatók lennének hasonló anyagok a jelenleginél sokkal környezetkímélőbb technológiával.

A Leedsi Egyetem vegyészei Fiona Meldrum professzor vezetésével olyan mesterséges bioásványokat állítottak elő, amelyeknek a tulajdonságai hasonlatosak a tengerisün tüskéinek "alapanyagához". A kutatók kalcitkristályokat növesztettek szintetikus polimer nanorészecskék jelenlétében, amelyek a kísérletben mesterséges fehérjekén "működtek". A nanorészecskék beépültek a növekvő kristály szerkezetébe, és így a bioásványokhoz hasonlatos kompozit képződött.

"Az eljárás bepillantást enged ezeknek a hihetetlen anyagoknak a struktúrájába, általa megismerhetjük, hogy a szerves molekulák mikroszkopikus szinten miként épülnek be a kristályszerkezetbe" - fogalmazott Fiona Meldrum professzor.

A továbbiakban a Leedsi Egyetem kutatói kipróbálják az eljárást más ásványok felhasználásával is. A kompozitok, más néven társított anyagok két vagy több különböző szerkezetű és makro-, mikro- vagy nanoméretekben elkülönülő anyagkombinációkból épülnek fel a hasznos tulajdonságok kiemelése és a káros tulajdonságok csökkentése céljából.