Az apró dinoszauruszt nagy valószínűséggel nem sokkal azután sodorhatta el az ár a mai Washington közelében, hogy kikelt a tojásból a kora krétaidőszakban. Maradványait betemette az üledék, azok később fosszílizálódtak; megkövesedett csontjait 1997-ben tárta fel Ray Stanford amatőr őslényvadász.

A fosszíliát most Ray Stanford és David Weishampel, a Johns Hopkins Egyetem professzora írta le tanulmányában, amely a Journal of Paleontology legújabb számában látott napvilágot - olvasható a The Baltimore Sun online kiadásában. A szerzők a kis dinoszaurusznak a Propanoplosaurus marylandicus nevet adták. A pro azt jelenti, hogy korábban élt, mint a Nodosauridae-dinoszauruszokhoz tartozó panoploszauruszok, a marylandicus pedig Marylandre utal.

Weishampel szerint ez a legfiatalabb nodoszaurusz, azaz páncélos dinoszaurusz, amelyet valaha találtak. "A leletnek köszönhetően megismerhetjük, hogy miként fejlődtek a dinoszauruszok végtagjai, koponyája a korai életszakaszban. A parányi testméretek arra utalnak, hogy a közelben lehetett a "dinoszauruszkeltető", hiszen a tojásból épp csak kikelt őshüllő aligha juthatott messze a fészektől" - magyarázta.

A fosszília tanulmányozása alapján a tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy a csöpp dinoszaurusz vízbefulladt: a hátán feküdt a sárban, és gerincének, valamint tarkójának lenyomatát megőrizte az üledékkőzet. Amennyiben a Propanoplosaurus marylandicus megérte volna a felnőttkort, akár 6-9 méteres testhosszra is szert tehetett volna. A fosszília a Dinoszauruszok a hátsóudvarban (Dinosaurs in the Backyard) című kiállításon látható a Smithsonian Intézet Természettudományi Múzeumában.

A madármedencéjű őshüllők rendjéhez tartozó Nodosauridae-család képviselői közepes- vagy nagyméretű, nehéz felépítésű, négy lábon járó növényevő dinoszauruszok voltak. A hátukat csontlemezek borították, egyfajta páncélzatot alkotva. A kréta időszakban éltek a mai Észak-Amerika, Ázsia, Ausztrália, Antarktisz és Európa területén.