Az első teljes szonett, amit befejeztek, a „Szerelmes panasza” című költemény volt. A projekt gazdája Jesse Anderson programozó, a virtuális majmok pedig a felhőben ülnek – konkrétan az Amazon EC2 cloud computing rendszer segítségével az  otthoni asztali gépén fut a program. Jesse Anderson azt mondta, azért indította el a projektet, hogy jobban megismerje a Hadoop rendszert, és tesztelje az Amazon Web Servicest - írja a BBC.  
 

Wikipedia

Ennek érdekében a gyakorlatban vizsgálja az elméletet, miszerint végtelen számú majom végtelen számú írógépen véletlenül képes lehet előállítani Shakespeare összes műveit. Jesse Anderson virtuális majmai az Amazon szerverekre feltöltött programok, melyek rendszeresen véletlenszerűen választanak maguknak szövegrészeket. Minden szakasz kilenc karakter hosszú, és mindegyikkel leellenőrzi a rendszer, szerepel-e Shakespeare műveiben. Ha nem, a karaktersorozatot nem használják. Ha igen, beillesztik a szövegbe. Az angol ABC-ből összeállított, kilenc karakteres betűsornak 5,5 billió különböző változata létezik.

Egyes matematikusok szerint emberi ésszel felmérhető időn belül sikerülhet az életművet összeállítani, mások úgy vélik, erre nincs esély. Utóbbiak közé tartozik Dr Ian Stewart, az University of Warwick professzora, aki szerint az univerzum koránál jóval hosszabb időre lenne szükésg ahhoz, hogy a hibátlan,  3 695 990 karakteres Shakespeare-életmű elkészülhessen.

Szerinte minden egyéb könyv, ami a Shakespeare-összesnél rövidebb, megjelenik, mielőtt a Shakespeare-munkák – persze, ha az idő-tényezőt nem vesszük figyelembe.

Nem ez az első ilyen projekt. A Wikipedia említ egy 2003-as próbálkozást – ott a IV. Henrik egy mondatának egy része készült el sok milliárd szimulált év alatt véletlenszerű virtuális gépeléssel.

A Paignton állatkertben pedig a gyakorlatban is kipróbálták, mi történik, ha hat tarajos makákó kap egy számítógépet és egy billentyűzetet. Egy hónap alatt a majmok öt oldalt állítottak elő, konkrétan öt oldalnyi s-betűt, és eltörték a billentyűzetet.