A hidrotermális kürtőket először 1977-ben fedezték fel. A tengerfenéki hasadékokból forró, ásványi anyagban dús víz áramlik, az ellenséges körülmények ellenére változatos élővilág található itt.

A Southamptoni Egyetem kutatói azért választották a délnyugat-indiai-óceáni hátságot célpontként, mert az kapcsolódik a közép-atlanti hátsághoz és a közép-indiai-óceáni hátsághoz, amelyek élővilága az előbbihez képest már meglehetősen ismert. Jon Copley, a kutatás vezetője úgy fogalmazott a BBC hírportálon, hogy a vizsgálati helyszín igazi útkereszteződés a világ kürtőinek élővilága szempontjából.

A fekete füstölők élővilágát egy távirányítású robottal mérték fel, majd azt összehasonlították a szomszédos hátságok állataival. Ahogy várták, mindkét szomszédos terület faunájával akadt hasonlóság, ugyanakkor meglepetésükre olyan fajokat is találtak, amelyeket az eddig kutatott hátságokról nem ismertek. 

Ezek egyike egy jeti rák volt. Eddig mindössze két faját ismeri a tudomány a Csendes-óceánból, de azok egyikére sem hasonlít a mostani lelet, jóllehet ugyanaz az állattípus, hosszú, szőrös karokkal. Akadt néhány tengeri uborka is, amelyek szintén nem kerültek még elő az atlanti vagy indiai-óceáni kürtők környékéről, de a Csendes-óceánból már igen.

A kutatókat meglepte a biológiai sokféleség. A forró hasadékok környezetében gyakran csupán egyféle állat él, például a közép-atlanti hátságon a garnéla. Itt azonban három-négy állattípus is akadt egyazon zónában.

Felfedezéseik segítségével a kutatók többet tudhatnak meg arról, hogyan mozog az élet kürtőről kürtőre, azok élete ugyanis rövid, és ha az ottani élet nem lenne képes áttelepedni a legközelebbi rendszerre, kihalna.

A most feltárt élő kincsekért ugyanakkor aggódnak is a kutatók, mivel Kína engedélyt kapott a Nemzetközi Tengerfenék Hatóságtól, hogy felmérje a kürtőkben rejlő bányászati potenciált. A füstölők mindössze néhány futballpályányi területen helyezkednek el, és lehetséges, hogy egyes fajok kizárólag ott élnek.