Az utóbbi negyven évben jelentősen megnőtt az ázsiai országok és az Egyesült Államok által az óceánba bocsátott műanyaghulladékok alkotta szeméttenger, amely a nagy csendes-óceáni szemétfolt néven vált ismertté. A "keleti szemétfoltnak" is nevezett jelenség az Egyesült Államok nyugati partjaitól mintegy ötszáz tengeri mérföldre, nemzetközi vizeken figyelhető meg. A műanyagflakonokat, -kupakokat, -zacskókat és más csomagolóanyagokat a nap sugarai lassan apró részecskékre bontják, amelyek összetömörülve az óceán közvetlen felszíne alatt lebegnek.

A Scripps Tengerkutató Intézet expedícójának munkatársai, akik rendszeresen tanulmányozzák a hulladéktakaró nagyságát, összetételét, megfigyelték, hogy egy tengeri rovar, amely az óceánok felületén repked, ma már ezekre az emberi körömnél nem nagyobb műanyag darabkákra rakja le tojásait, nem pedig az óceánban úszó természetes anyagokra, mint például faágakra vagy kagylókra. A kutatók aggódnak amiatt, hogy az ember által készített műanyag "gyökeret ver" a tengeri élővilágban. 

"Ez az, aminek soha nem lenne szabad megjelennie az óceánban, ugyanis megváltoztatja az óceán ökológiájának egy kicsiny aspektusát" - hangoztatta Miriam Goldstein. Az amerikai szakemberek a brit tudományos akadémia, a Royal Society Biology Letters folyóiratának honlapján szerdán tették közzé megfigyelésüket.

Goldstein vezette azt a csoportot, amely Kalifornia partjaitól 1600 kilométerre hajózott ki a Csendes-óceánra, hogy dokumentálja a hulladéktakaró hatását a tenger élővilágára. Vízmintákat, tengeri állatok példányait és műanyagmintákat gyűjtöttek be. A kutatócsoport már korábban felfigyelt arra, hogy az általuk tanulmányozott halak 10 százaléka "fogyasztott" a műanyagszemétből.

Nem csak a Csendes-óceán északi részén fedeztek fel ilyen műanyag szeméttakarót, 2010-ben bukkantak rá az észak-atlanti szemétfoltra a Sargasso-tengeren, Bermuda környékén. Ausztrál kutatók tavaly az Indiai-óceánban mutatták ki műanyagok nagy mennyiségű, de nem összefüggő jelenlétét.