Az edinburghi, cambridge-i és zürichi egyetem munkatársainak együttműködésében zajló projektben úgy találták, hogy a sárga mongúznak is nevezett állatok közel felénél jelen vannak a beltenyészet jelei. A Molecular Ecology című szakfolyóiratban közzétett tanulmány szerint a rókamanguszták (Cynictis penicillata) kölykei közül kisebbek és világosabb színűek azok, amelyek beltenyészet eredményeként jöttek világra, és ezek kisebb eséllyel maradnak életben a szigorú életkörülmények között, mint társaik.

Megfigyeléseiket a Kuruman rezervátum területén folytatták le, ahol feljegyezték minden egyes rókamanguszta születését és halálát, megmérték az újszülött kölykök súlyát, méreteit, és mintát vettek tőlük DNS-elemzéshez. Kiderült, hogy a vizsgálatba bevont sárga mongúzok 44 százalékának DNS-ében jelen voltak a beltenyészet jelei.

Ezek a sivatagi emlősök legfeljebb ötven egyedből álló klánokban élnek, az utódnevelésben a többi felnőtt egyed is segít a szülőknek. A kutatók úgy találták, hogy a közeli rokonok között a rókamangusztáknál sincs beltenyészet, ám az egymást kevésbé jól ismerő távolabbi rokonok között előfordul.

Az Edinburghi Egyetem szakemberei szerint a kutatási eredmények felvetik annak lehetőségét, hogy más társasági életet kedvelő emlősöket - a mongúzok más fajait, a prérifarkasokat vagy egyes majomfajokat - hasonlóan érinthet a beltenyésztés - számolt be róla a tanulmányt ismertető BBC hírportálja.