Az ízeltlábúak különböző lárvastádiumokon mennek keresztül, szabadon úszkálva a tengerben. Csak az utolsó, úgynevezett megalopa stádiumban süllyednek a tengerfenékre. A legjobb esetben olyan helyen, ahol ideálisak számukra az életkörülmények.

Jenni Stanley, az Aucklandi Egyetem kutatója és kollégái kimutatták, hogy a tengeri zajok nagy szerepet játszanak abban, miként találnak rá az állatok végleges otthonukra. Kísérletükben öt különböző rákfaj megalopa lárváit helyezték egyesével apró, zárt tartályokba, majd azokat egy akváriumba. Az akváriumokban különböző vízi zajokat keltettek.

A hűvösebb éghajlatok rákfajai, amelyek kifejlett egyedei sziklák és nagy moszatok között élnek, az ilyen jellegű partszakaszok zajaira reagáltak elsősorban. A trópusi rákfajok viszont, amelyek korallok közt élnek, az azokra jellemző zajokra válaszoltak különösen gyorsan - írta a Hamburger Abendblatt internetes kiadása a Proceedings of the Royal Society című folyóiratban közölt eredményeket alapján.

Ez arról tanúskodik, hogy a vízben hallható zajok nemcsak azt árulják el az állatoknak, hogy partközelben úsznak, hanem a környezet alkalmasságáról is közölnek információt velük. Mivel mind az öt faj lárvái reagáltak későbbi élőhelyük zajaira, valószínű, hogy ez a képesség széles körűen elterjedt a rákok között.