A Nature Materials című szakfolyóiratban közzétett tanulmány szerzői szerint fejlesztésük azt az ígéretet hordozza magában, hogy az erőművek és gyárak által kibocsátott gázokból szelektíven megköthető az üvegházhatású szén-dioxid.

Fémorganikus vázakkal már évek óta kísérleteznek a kutatók, abban a reményben, hogy alkalmasak lesznek különböző gázok csapdába ejtésére. Ezekben a szerkezetekben egy központi fématomot hosszabb, széntartalmú szerves láncok vesznek körül, így végül lyukacsos vázat alkotnak. Egészen eddig azonban az jelentette a problémát, hogy a létrehozott vázak nem szelektíven kötötték meg a gázokat, minden rajtuk áthaladó gáz a csapdában maradt. Amikor mégis sikerült szelektív vázat előállítani, akkor az volt a gond, hogy túl kevés szén-dioxidot volt képes tárolni, kicsi volt a megkötő kapacitása.

A nottinghami és a newcastle-i egyetemek kutatói olyan kémiai rendszert fedeztek fel, amely úgy tűnik, hogy megoldja ezeket a problémákat, szelektív a szén-dioxid gáz molekuláira, amelyekből ráadásul nagy mennyiséget képes megkötni és tárolni.

Kifejlesztett rendszerüket röntgendiffrakciós berendezéssel is megvizsgálták. Ebből kiderült, hogy a NOTT-202 valójában két vázszerkezetből épül fel, amelyek tökéletlenül illeszkednek egymáshoz, így éppen olyan nanopórusokat hoznak létre, amelyekbe a szén-dioxid molekulája beleillik.

A kutatók szerint ez a két részből álló vázszerkezet a porózus anyagok teljesen új osztályát képviseli. Ha ezekből különböző összetételű szerkezeteket sikerülne létrehozni, akkor számos más gázt is specifikusan lehetne megkötni később.