Miután 1982-ben majdnem kihalt, a kaliforniai kondorkeselyű-populáció 22-ről mintegy 400 egyedre nőtt a különböző intézkedéseknek köszönhetően: fogságban tenyésztették őket, gondosan felügyelték és állatorvosi ellátásában részesítették a szabadon engedett példányokat.

A keselyűk által dögevés közben lenyelt ólommaradványok okozta mérgezés azonban visszaveti a megmentésükre tett lépéseket az amerikai tudományos akadémiának a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című folyóiratában közzétett tanulmány szerint. "Soha nem lesz vadon élő kondorkeselyű-populációnk, ha nem oldjuk meg ezt a problémát - hangsúlyozta Myra Finkelstein, a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem toxikológusa, a tanulmány fő szerzője.

Közlése szerint a keselyűket meggyűrűzik, évente kétszer vérvételre befogják, és ha szükséges, állatkórházakban ólommérgezés ellen kezelik őket. Ennek ellenére továbbra is pusztulnak el madarak ólommérgezésben, amely kezelés nélkül bénulást, ízületi merevedést és repülési képtelenséget, végső soron pusztulást okozhat náluk.

A tanulmányból kiderül, hogy 1997 és 2010 között az évente megvizsgált kaliforniai kondorkeselyűk egyharmadánál találtak ólommérgezési tüneteket. Ez alatt az idő alatt a vadon élő kondorkeselyűk közel fele kényszerült valamilyen kezelésre.