“Nem akar bejelentkezni, csak kúrnak a figurák” – bár nekünk nemrég még sikerült használnunk az MSN-t, olyan olvasónk is akadt, aki az iménti mondattal summázta tapasztalatait arról, hogy a kliensszoftver nem lép be a szolgáltatásba, csak az animáció megy, végtelenítve.
De persze mindenki máshogy reagált. Gábor nevű olvasónk például az MSN-es nosztalgiázásra hívó kérésünkre semmit nem árult el saját figuráiról, ő a “Nekem a Sors nem sok jót adott / Csak annyit, hogy magyar vagyok” kezdetű verssel válaszolt. Próbáltuk úgy félreérteni, hogy releváns legyen, és sikerült: igen, az MSN a magyar felhasználók körében is népszerű volt. 2006-ban például az európai internetezők fele használta rendszeresen a szolgáltatást, nem véletlenül Ferenc szerint ugyanis “jó élmény volt használni. Mindennapjaim részévé vált. Nincs hozzá fogható chatkliens, és ha vissza nem hozzák, nem is lesz.”
hvg.hu
Az IkszDé, a rezgetés és a többiek
“Nagyon sajnálom, hogy megszűnik!! Szerettem ezen keresztül beszélgetni az ismerőseimmel!!! Főleg a smileyk fognak hiányozni!!!” – írta Réka, rátapintva az MSN egyik tömegek által imádott lehetőségére: az egyedi, végtelen számban felvihető és továbbadható hangulatjelekre. Azt nem tudjuk, hogy Réka hogy állt a kérdéshez, de arra azért emlékszünk, hogy néhányan átestek a ló túloldalára: aki sokat emesenezett, annak biztos volt legalább egy olyan ismerőse, akinél nagyjából minden második szótagra be volt állítva valamilyen emotikon, így időnként olvashatatlanná vált a beszélgetés.
Ezzel együtt voltak szenvedélyes gyűjtők is, akiknél egy Windows-újratelepítés előtti utolsó feladat volt a hangulatjeleket átküldeni valakinek, aki aztán a Windows-reinstall után szépen visszaküldözgette őket, így megmenekült a gyűjtemény.
Hasonlóan népszerű funkcionalitás volt még a rezgetés. Albert azt írja: “Az egyik barátnőm mindig úgy köszönt nekem, hogy ablakrezgőt küldött. Volt hogy egyszerre küldtünk egymásnak rezgő figyelmeztetést. Meg csomó idióta GIF szmájlit gyártottam és állandóan azon röhögött mindenki.”
Feljössz MSN-re?
Az emesenezésnek persze praktikus haszna is volt. László például elutazott barátnőjével tartotta a kapcsolatot, és fűzte szorosabbra a szálakat az MSN segítségével, Tibbah az egyik esztergomi haverjával chatelt mindig rajta. Erika 10 éve még órákon át MSN-ezett minden nap. Szilviék tanulás gyanánt tartottak konferenciabeszélgetéseket “amik csak arra voltak jók, hogy egyedüli pánikolás helyett többen pánikoltunk, de az valahogy megnyugtató volt”. Rékának a(z akár több évvel ezelőtti) társalgások némelyike annyira meghatározó volt, hogy máig őriz egy-két beszélgetést.
Gyulának viszont mindenféle ellenérzései voltak. “Sohasem használtam. Annyi kémprogramot írtak rá, hogy képtelenség volt normális embernek használnia.” Atee-nak pedig a programmal kapcsolatos legszebb élménye az volt, amikor letörölte.
Hol vagy, nagy szerelem?
Anett egy olyan élményt osztott meg velünk, ami valószínűleg sokakkal megtörtént az elmúlt 10 évben. “Gyerekkori szerelmemmel (ovis korban mindketten szerelmesek voltunk egymásba, már akkor is) MSN-en keresztül kezdtünk el beszélgetni újra, és egymásra találtunk. Összejöttünk újra, immár felnőtt szerelemként, soha olyan korszakom nem volt az MSN-nel! Gyönyörű volt. Életem legnagyobb szerelméhez járult hozzá.” Szilvinél is meghatározó élmény kötődik az MSN-hez, azt írja: "fiútól először szeretleket ott hallottam (pirulósjel)".
Zoltán kevésbé költőien így foglalta össze az egykori netes ismerkedési módszertant: “Lovebox, MSN, randi...” – ebben a sorrendben, tesszük hozzá.
Peti blogjában azt írja: MSN-en szakítani a második legnagyobb bunkóságnak számított az SMS után.
És akkor jött a Skype
Az 1999-ben elindított, fénykorában 330 millió ember által használt MSN Messenger halálát végül persze nem a szerelmi csalódások miatt háborgó felhasználók okozták, hanem az időközben Microsoft által felvásárolt konkurens, a Skype. A szoftvercég úgy döntött: célszerűbb a Skype-ba ölni a dollármilliókat és a fejlesztési időt, mintsem az MSN-t foltozgatni. (Pedig Tamás szerint “a Skype egy nagy rakás szar az MSN-hez képest”. Redmond, halló, figyeltek?)
Zoli érdekes hasonlattal világította meg a váltást: “ironikus, hogy a Skype jelenti az MSN halálát, pont olyan, mikor egy frissen felvett titkárnő első dolga, hogy értesítse a többi jelentkezőt, hogy nem jártak sikerrel az állás megszerzésében”.
In memoriam
Márió az MSN-vég hatására kissé szomorúan látja a világot. Azt írja: “mindent megszüntetnek, lassan semmi értelme, hogy legyen internet. A YouTube-t is elb*ták, rakás szar lett. Így volt a műholdas tévével is, amikor kezdődött sokminden volt ingyen, mostmár alig van, csak ilyen arabnyelvű marhaságok.”
Nem sokkal vidámabb, de valamivel líraibb lezárásként – egy animált GIF-emotikonként elképzelt könnycsepp mellett – hadd idézzük Renátát, aki azt írta az MSN-ről:
“Hiányozni fog...”
