Feltehetően nem kell különösebben bemutatni a Shazam nevű alkalmazást: csak hallgattassuk meg vele egy számunkra ismeretlen zene egy részletét, s hamarosan visszatér az előadó nevével és a szám címével (feltéve persze, hogy a zene szerepel adatbázisában).

Mindezt a digitális technika és az internet teszi lehetővé, sőt tulajdonképpen már internet sem kell (legalábbis egy darabig) ahhoz, hogy a Shazam dolgozzon, hiszen netkapcsolat hiányában elraktározza memóriájában a hallottakat, és akkor keres majd rá az adatbázisában, ha újra él a kapcsolat.

Éppen a Shazam a bizonyíték arra, hogy nem kell félteni a zeneipírt a digitális világtól, hiszen – ahogy azt a cég partnerkapcsolatokért felelős menedzsere, Jon Davies kifejtette – az alkalmazás évente több mint 300 millió dollárnyi bevételt generál, ami körülbelül a 10 százaléka a teljes digitáliszene-eladásokból származó bevételnek.

Ha pedig ehhez még hozzávesszük a többi zenefelismerő alkalmazást, amilyen például a SoundHound is, máris 15 százaléknál tartunk, azaz ennyivel kevesebb bevétel adódna abból, ha a felhasználók nem tudnák pontosan, mi is az a szám, amelyik tetszik nekik, amelyiket meg szeretnének venni.

A fiatal és még ismeretlen együtteseknek, énekeseknek pedig azt ajánlja Davies, hogy jutassák el számaikat a Shazamhoz, hogy azok bekerülhessenek az alkalmazás adatbázisába.