A fiatal Steve Jobsra nagy hatással volt Frances Moore Lappé 1971-ben megjelent “Diet for a Small Planet” (Étrend egy kis bolygó számára) című könyve. Többek között ennek hatására hagyott fel a húsevéssel és a könyv megerősítette benne azt is, hogy extrém étrendeket próbáljon ki. Ezek közé tartozott az a módszer, hogy éheztette magát és csak "az utolsó pillanatban" evett, vagy az is, hogy hetekig csak egy vagy kétféle ételen, például almán vagy nyers répán élt.

Miután Arnold Ehret elveiről is olvasott, még fanatikusabb lett. Arra a felismerésre jutott, hogy sokkal több ereje marad mindenre, ha a testének nem kell energiát fordítania az evés után elkerülhetetlen emésztési folyamatokra. Élete során ezt a módszert többször alkalmazta. Étrendjének tehát legalább annyi köze volt munkaszeretetéhez és -módszereihez, mint a vegetárianizmust általában előtérbe helyező keleti tanok iránti vonzódásához.

Emellett 1977-ben, amikor egy teljes éven át csak gyümölcsön élt, az a gondolat is felmerült benne, hogy ha kizárólag könnyen emészthető gyümölcsöt eszik, abból sem sokat, akkor nincs szüksége heti egynél több fürdésre és dezodort sem kell használnia, mert a teste nem termeli majd a kellemetlen szagot okozó anyagokat. Ez a gondolat környezete beszámolója szerint alapvető tévedésnek bizonyult.

A gyümölcsevő korszak után a közvéleményben klasszikus vegetáriánusként ismert étrenden élt. Szerette a tésztákat, köretként gyakran tett melléjük nyers vagy párolt zöldségeket: paradicsomot, répát, kukoricát és karfiolt.

A japán konyha

Szabály alóli kivétel még Steve Jobs életében is volt. Hiába volt ugyanis ennyire szigorúan vegetáriánus, a japán konyha ételeivel gyakran kivételt tett.

Nagy kedvence volt például a soba tészta. A soba az itthon megszokott tésztánál sötétebb, barnás színét az elkészítés során használt hajdinalisztnek köszönheti. A tésztát levesben melegen is fogyasztják, hidegen pedig tésztasalátaként gyömbéres-hagymás vagy éppen szójaszószos-szezámmagos szósszal, illetve apró halfalatokkal vagy tenger gyümölcseivel párosítják.

A Yomoda Soba nevű japán étterem plakátja, melyen Steve Jobs halála után neki ajánlva kínálják kedvenc soba-verzióját

Steve Jobs kedvenc kompozíciója a "sashimi soba" volt, melynél nyers tonhal és lazac is kerülhet a tésztára, mellé pedig rizs, apróra vágott újhagymakarikák és egy kis wasabi jár.

Hasonlóan kivételt jelentett a szigorú vegetarianizmus rendje alól a sushi. Az itthon szusi módon is írt japán étel algalapokba tekert, főtt rizst jelent, melynek közepén zöldség vagy valamilyen hal, illetve tengeri herkentyű található - az egészet pedig szójaszósszal öntik le. Steve Jobs akkor szerette igazán a sushit, ha tonhal, pisztráng, makréla vagy sósvizi angolna volt belecsomagolva.

A japán kivétel nála tényleg csak erősítette a szabályt, más helyről, más módon ugyanis minden húst szigorúan elutasított.

Sushi japánul

Étteremrend

Hayashi Nobuyuki visszaemlékezése szerint Steve Jobs a Szilícium-völgyben lévő Jinshō sushi  és a Kaygetsu étterem rendszeres vendége volt. Míg az Apple híres volt a szigorú titoktartási szabályokról, két kedvenc éttermébe gyakran vitt le fejlesztés alatt lévő termékeket és beszélgetett róluk asztaltársaságával. Az éttermek adtak többször helyt a Steve Jobs által rendezett jótékonysági partiknak is.

Ha éppen nem volt hely a Kaygetsuban - ami viszonylag gyakori eset volt, mivel az étterem híres arról, hogy senkivel sem tesz kivételt, a hírességekkel sem -, akkor elvitelre rendelt sushit, amiért személyesen autózott el. Munkahelyéről viszont sehova nem kellett elautóznia az Apple volt első emberének: a céges étteremként üzemelő Café Mac többféle japán ínyencséget is kínált neki és az alkalmazottaknak. Nem sokkal halálta előtt Steve Jobs meghívta a Kaygetsu tulajdonos-séfjét, hogy dolgozzon az Apple-nél. Toshi Sakuma elfogadta az ajánlatot, 2011 novemberétől ő felel az Apple cupertinói központjában a japán ételekért.

A HVG Extra Steve Jobs különkiadása megrendelhető a kiadó oldalán.