Az MTA honlapján a szervezet Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének munkatársa, Kereszturi Ákos foglalta össze, miért is annyira érdekes a New Horizons űrszonda küldetése. Összefoglalója szerint mivel a Plútó lassan forog, a nagy felbontású képek ugyanazt az oldalát fogják majd mutatni, a becslések alapján maximálisan 0,5-1 km-es felbontással. Ez az oldal egyébként az északi félteke, mivel a Plútó forgástengelye majdnem a pályasíkjában fekszik – az északi sarkvidék tehát most a legerősebben besugárzott terület az égitesten. Kérdés, van-e, és ha igen, hol lehet ilyenkor pólussapka. (A „túloldalt" mutató legrészletesebb felvételt július 11-én rögzítették 38 km-es felbontással. lesz. Emellett az űrszonda felvételeket készített a törpebolygó Charon, Nix és Hydra nevű holdjairól is.

NASA

Érdekesnek ígérkezik a vizsgálat abból a szempontból is, hogy vajon van-e máig fennmaradt nyoma az ősi, holdakat kiszakító becsapódásnak. Arra is sokan kíváncsiak, mennyiben különbözik a Plútó a Neptunusz Triton holdjától – utóbbi ugyanis a Plútóhoz hasonló méretű és eredetű égitest. Nem volna meglepő, ha a fagyos Plútón nitrogéngázt pöfékelő „gejzírekre" bukkannának, az ezek által felkapott por a szélárnyékos irányban sávban rakódik le a felszínre. Sokan arra számítanak, hogy az égitest változatos tektonikus mintázatot mutat majd, mivel felszíne alatt egykor talán óceán volt, emellett a közeli Charon holddal fennálló árapálykapcsolat is deformálhatta az alakját. Ez lesz az első alkalom, hogy egy Kuiper-objektumot közelről figyelnek meg - a találkozó a tekintetben is hasznos információval szolgál, hogy milyen képződmények találhatóak általában a távoli jeges égitesteken. Az első eredményekre azonban a „szokásosnál" kicsit tovább kell várni, a nagy távolság miatt ugyanis igen lassú a kommunikáció - az összes mérés a közelítés után kilenc hónappal érkezik meg a Földre.

A szakember szerint az eredmények a Naprendszer egyéb objektumairól szerzett tudásunkat is gyarapítják majd. A becsapódásos krátereknek a Plútó felszínén megfigyelt méreteloszlása a Kuiper-öv objektumainak méreteloszlására utal, utóbbi pedig a Naprendszer peremvidékének fejlődéstörténetéről árulkodik. A mérések arra is rámutathatnak, milyen dinamika jellemzi a két hasonló méretkategóriájú objektum (Plútó és Charon) körüli apró holdak rendszerét, ami pedig az egyedi felépítésű, kettős exobolygó-rendszerek dinamikai viselkedésének megértésében segíthet. Emellett a Plútó forgástengelyének sajátos helyzete is hasznos felismerésekhez segíthet hozzá - sok Naprendszeren kívüli planéta ugyanis annyira közel kering csillagához, hogy annak fénye mindig csak az egyik oldalát világítja meg. A fő kérdés ezekben az esetekben az, hogy ilyenkor az illékony felszíni anyagok mind az árnyékos oldalra vándorolnak-e, vagy sem. A két rendszer között természetesen sok a különbség, a Plútó jelenlegi állapota mégis érdekes példával szolgálhat a hasonló „aszimmetrikus" égitestek megértéséhez.

Hogy a New Horizons űrszonda munkája mennyire fontos, azt jól megmutatja egy magyar twitterező által készített kép, melyen megnézheti, milyen képalkotásra volt képes májusban a technikánk és mire képes ma. Az űrtörténelmi jelentősségű esemény előtt a Google kedden egy különleges logóval tisztelgett, sokan pedig már bele is látták Plútó kutyát az égitest felszínéről érkező képekbe.