A Rosetta űrszonda 2014 szeptemberében készített felvételeket az üstökös egy jéggel borított régiójában, ahol egy napfényes alpoki tavaszi naphoz hasonlóan amint feljön a nap, megolvad a vízjég és egy része elpárolog. Ahogy lemegy a nap, a megmaradt víz újra megfagy.

A római INAF asztrofizikai kutatóintézet munkatársa, Maria Cristina Sanctis és nemzetközi kutatócsoportja a Nature brit szaklapban mutatta be eredményeit.

A Csurjumov-Geraszimenko üstökösön az olvadás az üstökösmag aktivitásának ingadozásához vezetett, a jég ugyanis nem egyenletesen oszlik el az üstökösön. A kutatók a vizsgálathoz egy különösen fagyos területet választottak ki a 67/P Csurjumov-Geraszimenko egy keskeny régiójában, amely összekapcsolja az üstökös magjának két nagy részdarabját.

A megfigyelt víz-jég körforgásról már korábban feltételezték, hogy hozzájárul az üstökösmag aktivitásának ingadozásához, eddig azonban nem sikerült bizonyítani. A kutatók feltételezése szerint a Rosetta által elsőként feljegyzett víz-jég körforgás jellemző a kométákra és így az ingadozó vízgőzkibocsátásra is magyarázatul szolgál például a 9P/Tempel 1 és a 103P/Hartley 2 üstökös esetében.

A 67/P Csurjumov-Geraszimenko változik a Nap sugárzásának hatására. Nemrég más tudósok arról számoltak be, hogy két medence alakú mélyedéssé vált egy erősen csipkézett szakadék, ahogy az üstökös közeledett a Naphoz.

Ezek a megfigyelések is még azelőttről származnak, hogy az üstökös elérte volna a Naphoz való legkisebb távolságot augusztus közepén.

A Nap melletti elhaladás idejéből és az azutáni időszakból származó, az ingadozó jégolvadásról szóló augusztusi adatokat még nem hozták nyilvánosságra, mivel gyakran hónapokig tart, míg egy tudományos szaklap ellenőriz egy munkát.