Az adattolvajok imádják a vezeték nélküli hálózatokat, a megfelelő felkészültséggel ugyanis az ezen át közlekedő azonosítók könnyen megszerezhetők. Ezt akarták kicselezni a Washingtoni Egyetem diákjai, és egy igazán érdekes megoldással rukkoltak elő. Az ötlet annyi volt, hogy megfordítják az ujjlenyomat-szkenner feladatát, és beviteli eszköz helyett kiviteliként használják: jeleket küld az emberi testen át.

Korábban, például egy okoszár kinyitásánál, rátettük az ujjunkat a leolvasóra, és az ujjlenyomat wifin, Bluetoothon keresztül érkezett a zárhoz. Az újdonságnál viszont az egyik kezünk a záron van, a másik a telefon szkennerén, és az azonosítót a saját testünk továbbítja, méghozzá teljesen ártalmatlan, alacsony frekvenciás jelek formájában. Na ezeket próbálja megszerezni valaki!

Mark Stone/University of Washington

A diákok különféle okostelefonos érzékelőket vizsgáltak, melyik ad ki kellően alacsony (30 MHz alatti) frekvenciájú jeleket, amelyeket jól továbbit a test. Az ujjlenyomat-olvasók, illetve a laptopok touchpadjei feleltek meg leginkább ennek (2-10 MHz-es jeleket generálnak) – egyébként az iPhone 5s és 6s Touch ID-jával, egyéb okostelefonok ujjlenyomat-olvasóival, illetve Lenovo laptopok trackpadjeivel és Adafruit kapacitív touchpaddel kísérleteztek.

A noebook-touchpaddel 50 bps-es, az ujjlenyomatszkennerrel 25 bps-es sebességet sikerült elérni, ami elég ahhoz, hogy egy egyszerű jelszót néhány másodperc alatt továbbítani lehessen a testen keresztül. Viszont növelhető volna ez a sebesség, ha az ujjlenyomat-olvasók gyártói nagyobb hozzáférést adnának szoftvereikhez.

Vikram Iyer/University of Washington

A tíz, eltérő alkatú, súlyú és magasságú kísérleti alany mindegyikénél működött a testvezetés, és akkor is kikódolódtak a viselhető (például orvosi célú) eszközök, ha az alany sétált, futott. Ez a bizonyos eszköz pedig bárhol lehetett a testén. A technológia igen hasznos lehet majd olyan kulcsfontosságú egészségügyi eszközöknél, mint a vércukorszint-figyelő vagy az inzulinpumpa.