Most került elő az egykori brit miniszterelnök, Winston Churchill egy 1939 októberében írt esszéje, amelyben a földönkívüli élet lehetőségéről értekezik. A New York Times cikke megjegyzi, ekkor csak néhány hét telt el azóta, hogy Nagy-Britannia belépett a második világháborúba, és Churchill a háborús kormányzat tagja lett - ekkor még nem miniszterelnökként.

Winston Churchill nem csak ekkora adta jelét érdeklődésének: egy a világháború alatt történt ufóészlelést személyesen titkosíttatott 50 évre, a tömeghisztéria elkerülése érdekében.

A 11 oldalas értekezés címe: "Egyedül-vagyunk-e az univerzumban?" A Nature magazin szerzője, Mario Livio asztrofizikus szerint az írásban az államférfi tudósként érvel. Churchill először definiálja az életet, majd annak feltételeit veszi számba, és ezután következtet annak lehetőségére, hogy más naprendszerekben is kialakulhatott.

Az egykori miniszterelnökre nagy hatással voltak ifjúkori természettudományos olvasmányai, köztük Darwin evolúcióelméletet megalapozó munkája, A fajok eredete. De nyilván befolyásolta a világhírű íróval, H. G. Welsszel kötött barátsága is. Wells legismertebb regényéből, a Világok harcából éppen egy évvel a háború előtt, 1938-ban készült hangjáték, amelyet a BBC sugárzott.

Churchill arra a megállapításra jut, hogy az élet létezése nagyon is valószínű más bolygókon. Ezt tudományosan csak 1961-ben állapítja meg Frank Drake csillagász.

A dolgozatban Churchill önironikusan úgy foglal állást, nem annyira elégedett az emberi faj teljesítményével, hogy ne feltételezhesse más, nálunk fejlettebb életformák előfordulását ebben a hatalmas univerzumban.

A brit miniszterelnök rendkívül termékeny szerző volt, írt afrikai útinaplót, beszédeket, egy könyvet az olajfestésről, valamint egy hosszú memoárt. 1953-ban életművéért irodalmi Nobel-díjat kapott. A tudomány világéletében nagyon érdekelte, írt a sejtosztódásról is, valamint 1924-ben azon merengett, hogy előbb-utóbb megépíthető lesz egy olyan bomba, amely képes elpusztítani egy egész várost.