Teste melegével, nagyjából 35-40 Celsius-fokon költötte ki tojásait az oviraptoroszaurusz – derítették ki kínai és francia kutatók.

Kínában talált tojáskövületekeken végeztek új módszerrel elemzéseket francia és kínai tudósok a Lyoni Geológiai Laboratóriumban – közölte a ScienceDaily.com a Paleontology című szaklap aktuális számában megjelent tanulmányról.

A dinoszauruszok szaporodása, különösen a tojásköltés még mindig számos tudományos kérdést vet fel. Mostanáig közvetett bizonyítékok – a megkövült tojáshéjak alakja és a fészkek elrendezése – alapján születtek elképzelések a folyamatról.

A oviraptoroszauruszok tollas, két lábon járó, csőrös dinoszauruszok voltak, külsőre egyes madarakra emlékeztettek. Hosszuk akár két méter is lehetett, súlyuk néhány tucat kilogramm.

A BBC így képzelte el az őshüllőt:

A költési hőmérséklet meghatározására a tudósok hét tojáskövületet elemeztek, amelyek Dél-Kínából származtak. Ezek a 70 millió éves tojások embriókövületet is tartalmaztak.

Mind a tojáshéj, mind az embriócsontok oxigénizotóp-összetételét meghatározták. Az embrió csontvázának kialakulásakor a tojás nedveinek oxigénje átkerül az embriócsontokba, ezek izotópmennyisége a tojás hőmérsékletétől függ.

A mérési eredmények felhasználásával a tudósok modellezték a tojás és az embrió különböző fejlődési fázisait, valamint megállapították, hogy 35 és 40 Celsius-fok közötti hőmérsékleten zajlott a keltetés. Összehasonlításul: nagyjából 30 fokon fejlődnek a krokodiltojások, amelyeket elás a hüllő, a tyúktojások pedig mintegy 37,5 fokon.

A kutatás eredményei megerősítik azt, amire az 1990-es években megtalált, fészkük fölött fekvő oviraptoroszauruszok kövületeiből következtettek: az állat valóban maga költötte ki tojásait.

Az új vizsgálati módszerrel más dinoszauruszok szaporodási módjait is vizsgálhatják a paleontológusok. Kétségtelen, hogy egyes több tonnás fajok nem testükkel költötték ki a tojásokat, hanem másképp tarthatták őket melegen, például növényekből raktak halmot föléjük, amely a lebomlással hőt termelt.

A becsült költési hőmérséklet utal a módszerre, amelyet az őshüllő alkalmazott.