szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

Az eddig hittnél sokkal gyakoribbak az univerzumban azok a nagy üstökösök, amelyek több mint 200 év alatt kerülik meg a Napot – olvasható a NASA friss tanulmányában.

A NASA széles látószögű infravörös felfedező műholdja, a WISE megfigyelései alapján a kutatók megállapították, hogy a hosszú keringési idejű, vagyis hosszú periódusú, legalább egy kilométer átmérőjű üstökösök száma hétszer nagyobb, mint azt korábban feltételezték.

"Mivel idejük nagy részét a Naprendszer tőlünk távol eső részén töltik, sok hosszú periódusú üstökös egy emberöltő alatt egyszer sem közelíti meg a Napot" – olvasható a NASA közleményében. 

Az üstökösök a Nap körül általában elnyújtott pályán keringő égitestek, amelyeknek a Nap közelébe érve kómája (az üstökösmag körüli ködszerű gázfelhője) és csóvája fejlődik. Mindkét jelenség legfőbb oka az üstökösmagot érő napsugárzás. Maguk az üstökösmagok lazán összekapcsolódó jégből, porból és szikladarabokból állnak, méretük néhány kilométertől néhány tíz kilométerig terjed.

"Azok az üstökösök, amelyek az Oort-felhőből, a Naptól mintegy 300 milliárd kilométerre lévő üstököszónából érkeznek, több ezer vagy akár több millió éves periódussal is rendelkezhetnek" – írják. 

Az, hogy a korábban hittnél jóval több hosszú periódusú üstökös létezik, arra utalhat, hogy közülük sok valószínűleg bolygóknak csapódott, és a Naprendszer külső régióiból jeges anyagokat szállított a felszínükre. 

Az Astronomical Journal című szaklapban megjelent tanulmány szerint a hosszú periódusú üstökösök magjának mérete mintegy 2,1 kilométer, nagyjából kétszerese a Jupiter család üstököseinek (JFC), amelyek keringési pályáját a Jupiter gravitációja alakítja, és amelyek periódusa kevesebb, mint húsz év. 

Az eredmények megerősítették azt az elméletet, amely szerint azok az üstökösök, amelyek gyakrabban haladnak el a Nap előtt, általában kisebbek, mint azok, amelyek több időt töltenek a Naptól távolabbi régiókban.

Ez azért van, mert a Jupiter család üstökösei nagyobb hőhatásnak vannak kitéve, ennek hatására szublimálódnak olyan illékony anyagok, mint a víz, amelyek más anyagokat is magukkal visznek az üstökös felszínéről – írta a NASA.

Korábban a csillagászoknak nem volt lehetőségük arra, hogy megmérjék a hosszú periódusú üstökösök méretét, mert kómájuk zavarossá tette a felvételeket és elhomályosította a magot.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!