Két évig teljes sötétség volt a Földön a dinók kihalása után

Majdnem két évre sötétségbe borította a Földet az a hatalmas mennyiségű korom, amely a dinoszauruszok kipusztulását okozó aszteroida becsapódását követő globális erdőtüzek révén került a légkörbe. A sötétség következtében a növények nem jutottak elég fényhez a fotoszintézishez, a bolygó felszíne pedig drasztikusan lehűlt.

Hatvanhatmillió évvel ezelőtt egy 9,9 kilométer átmérőjű kisbolygó csapódott a mai Mexikó területén lévő Yucatán-félszigetbe (Chicxulub-kráter), katasztrofális események sorozatát elindítva – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

Az amerikai Nemzeti Légkörkutatási Központ (NCAR), az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) és a Coloradói Egyetem kutatói számítógépes modellek révén festettek részletgazdag képet arról, hogy milyen környezeti feltételek uralkodtak a bolygón a kréta korszak végén bekövetkezett becsapódás után.

Az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) közölt eredmények segíthetik a paleobiológusokat annak jobb megértésében, hogy bizonyos fajok, különösen az óceánban élők, miért pusztultak ki, és mások miért vészelték át az érintett időszakot.

A kutatók becslései szerint a bolygó állat- és növényvilágának több mint háromnegyede kipusztult a kréta időszakot lezáró úgynevezett kréta-tercier (KT) tömeges kihaláskor. A bizonyítékok szerint a kihalási esemény egybeesett a kisbolygó becsapódásának idejével. Számítógépes szimulációk szerint órákkal a becsapódást követően a Földet erőteljes rengések, szökőárak és globális futótüzek sújtották.

A kutatók megállapították, hogy a hatalmas erejű becsapódás hatására porrá zúzódott kőzet szállt fel a levegőbe, ahol aztán apró részecskékké sűrűsödött össze. Amikor a részecskék visszahullottak a Földre, a súrlódás olyannyira felhevítette őket, hogy világszerte tüzeket okoztak.

"A szárazföldön élő nagytestű állatok jelentős része az aszteroidabecsapódás azonnali következményeitől pusztult ki, az óceánok lakói, vagy azok a fajok, amelyek a föld alá, vagy a vízbe tudtak menekülni, időt nyertek maguknak" – magyarázta a tanulmányt vezető Charles Bardeen, az NCAR kutatója.

A szakemberek szerint a lángtengerek révén a légkörbe került óriási mennyiségű por és korom elnyelte a napsugarakat, sötétségbe borítva a Földet.

A kutatók által végzett szimulációk szerint a növények több mint másfél évig nem jutottak elég fényhez a fotoszintézishez. Mivel a szárazföldi növények jelentős része már odalett a pusztító tüzekben, ezért a sötétség valószínűleg a fitoplanktonokra, az óceáni tápláléklánc nélkülözhetetlen résztvevőire volt a legsúlyosabb hatással. Ezeknek az apró organizmusoknak az eltűnése az egész óceánra hatással volt, éhhalálra ítélve a zsákmányállatokat és a ragadozókat is.