"Vasárnap egy még erősebb napkitörés történt, ami koronakidobódást okozott" – mondta Jens Berdermann, a Német Űrközpont (DLR) munkatársa kedden. A kilökődéssel elektromosan töltött részecskék távoztak, amelyek ha közvetlenül a Föld atmoszférájába kerülnek, sarki fényekként észlelhetők lehetnének. 

"Jelenleg azonban úgy tűnik, ez nem történik meg, legalábbis a mi szélességi köreinken. Eddig nem jutottak el idáig erősebb napszelek" – mondta a szakértő.

A töltött részecskék átlagos körülmények között másodpercenként 400 kilométeres sebességgel haladnak a Föld felé. Egy nagyon erős koronakidobódás esetén azonban a 2-3 ezer kilométer/másodperces sebesség is lehetséges. Ha egy ilyen napvihar közvetlenül eléri a Földet, az zavart okozhat a kommunikációs és navigációs eszközök működésében, vagy tönkre is teheti azokat. Legrosszabb esetben az elektromosan töltött részecskék akár az űrben lévő műholdakat is károsíthatják.

Egy naptevékenységi ciklus nagyjából 11 évig tart. Ez alatt az idő alatt a Nap mágneses terének északi és déli pólusa felcserélődik. Eközben növekszik, majd végül ismét csökken a Nap aktivitása. Jelenleg éppen csökkenő fázisban van. "Meglepő, hogy épp most ilyen aktív" – véli a kutató.

Az eddigi legszélsőségesebb dokumentált napkitörés 1859-ben érte el a Földet – az úgynevezett Carrington-esemény a Földön valaha észlelt legnagyobb mágneses vihar volt. "Akkoriban még nem volt ilyen fejlett technikai infrastruktúra. Ma egy olyan vihar nagyon kritikus esemény lehetne. Technikai szempontból erősen visszavetne minket" – mondta Berdermann.