1. A sok megszólaló ellenére sem biztos, hogy valós a fenyegetés

A témát elindító Bors-cikkben megszólalt két érintett anyuka, az érintett sportklub elnökhelyettese, idézték a visegrádi önkormányzat közleményét és a rendőrség válaszát, ez alapján sokakban azt a látszatot keltve, mintha egy valóban megtörtént, a hatóságok által is elismert esetről lenne szó. De nem mindegy, ki mit mond, és az sem, hogy a lap azt miként tálalja.

Az anyukák gyermekeik elmondása alapján nyilatkoztak. A sportklub vezetője a híresztelések hatására a gyerekek biztonságának megerősítéséről beszélt. Az önkormányzat és a rendőrség pedig arról, hogy vizsgálatot indítottak – ami azért nagyon nem egyenlő azzal, hogy elismerték a történet igazságát. A gyerekekről pedig kiderült, hogy csak kitalálták a történetet.

2. A szűkszavú cáfolat nem nyugtatja meg az embereket

A második tanulságot a rendőrségi kommunikáció szűrheti le: a szimpla cáfolat, a „válaszadásig nem érkezett ilyen bejelentés hozzánk” típusú közlemények nem nyugtatják meg a gyerekeiket féltő szülőket. Sőt, sokan inkább a rendőrség alkalmatlanságát látják benne, a konteohívők körében pedig felmerül a hatóságok esetleges cinkossága is. A rendőrség esti közleménye már sokkal profibb volt.

3. Nem igaz, hogy jobb félni, mint megijedni

Aki folyamatos rettegésben él bizonytalan eredetű internetes híresztelések miatt, annak – és a családjának – nagyon szomorú élete lesz. Ne hagyja, hogy a nagyvilágba kiáltott felhívások irányítsák az életét – akkor sem, ha sokan osztanak meg ilyeneket.

További 3 fontos tanulságot olvashat az Urban Legends cikkében – jól teszi, ha szem előtt tartja őket.