Jó biznisz, de nem tud többet a gépi társkeresés, mint egy hagyományos randira hívás

Kiábrándítónak érzed-e, ha felfúvódott kedvesednek könnyítenie kell magán? Vonzónak vagy ijesztőnek tartod-e, ha valaki az első randin szerelmet vall? A kérdések skálája a kínostól a romantikusig terjed, és ezek alapján egészen messzemenő következtetéseket is le lehet szűrni. Az amerikai központú OkCupid internetes társkereső oldal algoritmusa a párkeresőktől kapott ilyen vallomások alapján lövi be, hány százalékban illenek a felhasználóhoz a potenciális jelöltek.

Az egyezés mértékét ma már több millió felhasználó több ezer kérdésre adott válasza alapján kalkulálják. Olyanok alapján, mint hogy „hetente hány órát foglalkozik a lelki egyensúlyával”, „mennyit meditál egy hónapban”, „randizna-e olyannal, akinek jelentős tartozása van”, „szereti-e, ha szeretkezés közben megkötözik”, „a szexuális fétist vagy a tiszteletlenséget tartja-e nagyobb szakítópróbának egy kapcsolatban”. Az OkCupid algoritmusa oszlopdiagramon mutatja minden párkeresőnek, hogy ő maga, illetve a kiszemeltje optimistább, magabiztosabb, barátságosabb, spontánabb, akadémikusabb beállítottságú-e, mint a válaszadók átlaga. Azt végül a felhasználónak kell eldöntenie, kitartóan keresi-e a tökéletes társat, vagy alább adja, és beéri mondjuk 60 százalékos valószínűségű összepasszolással.

Biológiai alapú megfeleltetés

Bár kutatások szerint az interneten ismerkedők négyötöde előszeretettel szépíti egy-két adottságát – a férfiak a magasságukat, a nők a testsúlyukat –, a potenciális partnerek már a megismerkedésük előtt kiterjedt információhalomhoz juthatnak a másik életmódbeli, vallási, morális és szexuális irányultságáról. Akár arról, hogy sötétben vagy világosban tudja-e inkább elengedni magát intim helyzetben, vagy hogy étkezne-e papírtányérból pusztán azért, hogy megspórolja a mosogatást. A helyzetfelmérésben segít, hogy intim vagy kínos kérdésekre a legtöbben könnyebben válaszolnak gépnek, mint élő embernek.

hvg.hu

A párosítóalgoritmusok az ezredforduló környékén olyannyira népszerűvé váltak, hogy az önbevalláson alapuló kérdéssorok mellett (esetleg helyett) néhány cég egyenesen biológiai alapú megfeleltetéssel kecsegtet. A 2008-ban életre hívott GenePartner nyálmintából végzett genetikai vizsgálatok alapján, 99 dollárért igyekszik „leszállítani” a legmegfelelőbb partnert. Az ezredfordulón gründolt Chemistry.com alapítója, Helen Fisher antropológus szerint pedig az emberek aszerint sorolhatók négy csoportba, hogy milyen hormon vezérli elsősorban a szervezetüket. Elgondolása az ókori görög orvoslásban gyökerező, azóta természetesen meghaladott nedvkórtanelméletet idézi, amely a betegségeket és az azokra fogékony „lelkialkatokat” négy alapvető testnedv (a nyál, a vér, az epe és a sárga epe) túltengésére vezeti vissza. Az idegek és hormonok által meghatározott szerelmi beállítódást hirdető Fisher szerint a „felfedezők” (dopamintöbblettel) kalandvágyók és kreatívak, az „építkezők” (szerotonintúlsúllyal) hagyománytisztelők és óvatosak, a tesztoszteron hajtotta „igazgatóknak” határozott a fellépésük és jó az elemzőkészségük, míg az ösztrogén vezérelte „közvetítők” empatikusak, és fejlett az érzelmi kifejezőkészségük.

VagyokNeked: magyar minta 100 tételben

Más kérdés, hogy a Chemistry sem hormonvizsgálat, hanem – a legtöbb társkeresőhöz hasonlóan – kérdőíves felmérés alapján végzi a négy alkat gépi párosítását. A mindössze 60 tétel meg sem közelíti az OkCupid alaposságát, viszont nemcsak szöveges feladványokat tartalmaz, hanem ábrákat is. Az, hogy például a férfit ábrázoló rajzok közül a kockás inges-farmeres-borostás, az öltönyös vagy az izompólóban és feszülős sortban fekvenyomó tetszik-e valakinek a legjobban, a személyiség kevésbé tudatos rétegeiből tör elő – állítja Gotthardt Zsóka pszichoterapeuta, aki a VagyokNeked.hu száztételes kérdéssorát jegyzi. A VagyokNeked is ezért igyekszik 80 szöveges kérdés mellett 20 képes feladvány segítségével felmérni a társkeresők igényeit, beleértve a szexuális preferenciákat is.

hvg.hu

Az első párosítóalgoritmusok már a számítástechnika őskorában megjelentek. Egyik verziójuk, a harvardi diákok által készített Operation Match 1965-ben a randizás hatékonyságát volt hivatott növelni – papíralapú kérdőívekkel és lyukkártyás adatfeldolgozással. Az első komoly internetes társkeresőt harminc évvel később alapította az az amerikai cég, amely az OkCupidot is üzemelteti. Egyik legnagyobb vetélytársa mára a mesterséges intelligenciát is a társkeresés szolgálatába állította. Az eHarmony felhasználóinak nagyjából 300 kérdésre kell válaszolniuk, az algoritmus azonban minden felhasználó esetében további 600 olyan adatot figyel és elemez, mint például hogy melyik napszakban lép be, mennyi időt tölt a honlapon, kiknek az adatlapjára kattint rá, mennyit időzik a kérdőívek átolvasásával, kinek milyen tartalmú üzeneteket küld.

Hetente 12 órán át

Noha az OkCupidhoz vagy az eHarmonyhoz hasonló nemzetközi társkereső oldalakat havonta akár 30-40 millióan is látogatják, kutatások mindeddig nemigen támasztották alá, hogy a számítástechnikai alapú párosítás eredményesebb lenne a hagyományos módszernél. Az ellentétek vonzhatják ugyan egymást, de pszichológiai kutatások szerint az ilyen párok tagjainak kisebb az esélyük a hosszú távú együttműködésre, mint az egymáshoz hasonlító embereknek. A pártalálás ugyanakkor továbbra is nagy rejtély – a valódi és a mesterséges intelligencia számára egyaránt. A digitális párosítás a hagyományos módszeréhez hasonló buktatókat rejtegethet. Előfordulhat, hogy valaki pusztán azért jelölte meg az adatlapon a kedvenc filmjeként A Keresztapát, mert 20 éve nem járt moziban, a Monty Python-filmeket kedvelőkről pedig utóbb kisülhet, hogy vicces beszólásaikkal minden beszélgetést tönkretesznek.

Tinder

Az pedig még géppel sem számítható ki előre, melyik pár mennyire hatékonyan küzd majd meg olyan krízishelyzetekkel, mint az összeköltözés, a gyermek születése, a tartós munkanélküliség, a szülők betegsége vagy halála. Már csak azért sem, mert a felek személyiségének érését semmiféle algoritmussal nem lehet modellezni. Noha a megismerkedéskor számít, sőt jelentősen megkönnyíti a kapcsolat elmélyülését a közös értékrend, a kezdeti egyezésekről a valóságban kiderülhet, hogy eltérő igényeket is takarhatnak. Mindkét partner gondolhatja például úgy, hogy alapvetően fontosak neki a hagyományos nemi szerepek, de aztán kisülhet, hogy mást értenek ezen. Egy nőnek ez jelenthet mindössze annyit, hogy szívesen visel szoknyát, szeretne 3-4 vagy még több gyermeket, és alkalmanként szívesen süt egy születésnapi tortát, a férfi viszont meglepődik, ha ugyanez a nő nem minden este várja meleg vacsorával, viszont sikeres karrierre hajt – hoz példát Gotthardt Zsóka. Az efféle félreértések pedig éppolyan súlyos párkapcsolati krízisekhez vezetnek, mint ha a felek kérdőívek kitöltése helyett véletlenül találkoztak volna egy bárban. Ami ráadásul nem is időigényesebb. Mint a legutóbbi átfogó elemzésből, Eli Finkel amerikai pszichológusnak és kutatótársainak a Psychological Science in the Public Interest című szaklapban megjelent tanulmányából kiderült: a felhasználók alkalmanként 20-30 percet, hetente 12 órát is eltöltenek a társkereső oldalakon.