Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
J. úr nem tudott válaszolni a fiának, ráadásul megijedt, hogy valakik a távolból belepiszkáltak a telefonjába. Történt ugyanis, hogy sms-t kapott Amerikában időző gyermekétől. Az üzenet ismeretlen számról érkezett, de az apa arra gondolt, hogy a fia talán kölcsönkérte egy másik magyar telefonját. A gyanú akkor horgadt föl benne, amikor kiderült, hogy az atyai válasz nem érkezett célba. Amikor pedig a másik gyerek tengerentúli üzenete egy másik kontinensről szintén ezt a furcsa kerülőt tette, sőt ugyanez történt, amikor a gyerekek próbát tettek az anya telefonjával is – akkor tört ki az enyhe pánik.
A bosszúságon kívül azonban más kár nem történt, ami annak fényében érdekes, hogy az internet tele van rémtörténetekkel: titokzatos külföldi sms-ek és hívások megcsapolják a gyanútlan előfizetők egyenlegét. Ezúttal egyszerűbb a megoldás, amelyhez Szaló Tamás, a Telenor szakértője vezetett el minket. A magyarázat ott kezdődik, hogy létezik egy szabályos és elterjedt szolgáltatás, a tömeges sms. Nem nehéz elképzelni, miért. Akik banki értesítést kapnak egyenlegről vagy kártyahasználatról, netán webshop, futár üzen nekik az áru érkeztéről, nyilván nem gondolják, hogy az sms-eket kézzel, telefonba pötyögik be fürge kezű munkatársak. Valóban nem: az ismétlődő szövegeket szoftver alakítja az alkalomhoz, majd küldi a címzettek telefonjára. Nagyobb cégek ezt házon belül megoldják, mások viszont erre szakosodott vállalkozásokat – vagy akár egy mobilszolgáltatót – bíznak meg vele.
HVG
Ilyen szolgáltató csúszott át szürke, sőt eléggé sötétszürke zónába, amikor eleget tett egy külföldi megrendelésnek. Tudni kell, hogy bár az sms igen olcsó, valamicske pénzt mégis felszámolnak érte a mobilszolgáltatók, amikor egymás hálózatába továbbítják, márpedig a nemzetközi forgalomban elég sok kézen megy át az üzenet. Ezért gondolhatták a tengerentúli telefontársaságok (vagy valamelyik partnerük), hogy a magyar utazó sms-ét kiveszik a szabályos hálózatból, és helyette interneten, olcsóbban elküldik egy magyarországi cégnek. Lehet, hogy az sms így késik pár percet, de az senkinek sem tűnik fel. Szakemberek ezt az összekapcsolási költség optimalizálásának hívják. És megéri, mert a láncolat végén például a magyar szolgáltatók darabonként 4–6 eurócentért továbbítanak sms-t a nemzetközi hálózatból a sajátjukba, és útközben még mások is leveszik a magukét.
A körülményekből ítélve az itthoni cégnek (amely nyilván nincs egyedül ebben a bizniszben) mindegyik mobilszolgáltatóval lehet szerződése, így minden címzettnek hálózaton belüli sms-t küldhet. Ha jó szerződést kötött, akkor olcsón – vagy akár átalánydíj fejében, „ingyen” – továbbítja az üzenetet. Aki ilyenkor ráfizet, az egyedül a magyar telefontársaság, amely a szabályos nemzetközi díj helyett kevesebbért kezeli az sms-t. A módszer „sajnos eléggé általános” – mondja Szaló Tamás. A közvetítő cég mégis elég nehezen kapható rajta azon, hogy olyan sms-t küldött, amilyet nem lett volna szabad. Például azért, mert gyakran cserélgetik a hívószámokat, vagy mert ugyanarról a számról akár több tucat kisvállalkozás vagy applikáció üzeneteit is kézbesíthetik.
Ne rutinból válaszoljunk
Az „okosba megoldott” üzenetküldés fő hátulütője az, amit J. úr is elszenvedett. A tömeges sms-t olyan esetekre találták ki, amikor nem várnak választ az üzenetre. A feladó technikailag vagy nem is képes sms-t fogadni, vagy ha mégis, akkor hamar betelik a tárhelye, és úgyse olvassa senki a válaszokat. (A példánkban szereplő külföldi telefontársaságokat ez nem különösebben izgatja.) Ha tehát valaki efféle eltérített üzenetet kap, érdemes figyelnie arra, hogy a feladó valódi számára válaszoljon, ne pedig a közvetítőére, amely az sms tetején megjelenik. Kérdés persze, hogy a szövegből kiderül-e, ki küldte. Ha nem, akkor a feladó telefonszámának kiderítése lehetetlen.
Más módszerrel ugyan, de van olyan, akitől pénzt is levonnak
Lenyúlásra ilyen sms-ek láttán nem kell tehát gyanakodni. Veszélyes inkább az olyan üzenet lehet, amelyre igenis lehet válaszolni, sőt válaszul drága vagy egyenesen túlárazott szolgáltatást lehet megrendelni. De az döntés kérdése, ki mit válaszol olyasmire, hogy „küldje az IGEN szót, ha hetente új horoszkópot szeretne 960 Ft-ért”. A rossz döntést annál is könnyebb elkerülni, mert a magyar szolgáltatóknál az új előfizetői szerződésekben évek óta alapból az áll, hogy az illető nem fogad emelt díjas sms-eket. (Más eset a küldés, például adakozási célból vagy tévészavazásnál.) Ha mégis szeretné, külön kell kérnie, ami nem bonyolult, de véletlenül már nehezebb belecsúszni. Az pedig korlátozható, hogy valaki akar-e emelt díjas hívásokat indítani. Erre főképp a szülőknek érdemes figyelniük a gyerekek telefonjánál.
A becsapós hívások és visszahívások tárháza szűkebb annál, mint amit az interneten keringő riogatások tartalmaznak. Külföldi emelt díjas hívásba itthonról már csak azért sem lehet belefutni, mert évek óta az összes magyar mobilszolgáltató – kevés kivétellel – az országra általában érvényes tarifáért kapcsol minden hívást. Ennek pedig az a logikus következménye, hogy az ilyen emelt díjas számok előbb-utóbb elérhetetlenné válnak Magyarországról, mert a számot üzemeltető mobilcég egy kis ideig fizet, de aztán rájön, hogy nincs, aki megtérítse neki az emelt díjat. (A magyar emelt díjas számok többsége ugyanígy nem érhető el külföldről.)
AFP / Roman Lafabregue
Nem feltétlenül van így minden országban, még az EU-n belül sem. Ha például a liberális piacú Hollandiában provokál visszahívást egy magyar barangolótól egy csalárd litván emelt díjas szám, akkor onnan bizony kapcsolni is fogják. Valószínű azonban, hogy az emelt díjat nem a magyar utazóval fizetteti meg az itthoni szolgáltatója, hanem az összekapcsolásban részt vevő valamelyik cég kénytelen lenyelni a pluszköltséget, valahol Hollandia és Magyarország között.
Alaposan ráfizethetünk
Alaposan ráfizethet viszont az, aki meggondolatlanul telefonál olyan országba, ahová már maga az alapdíj is magas. Vannak országok, ahol a bizniszelőknek emelt díj nélkül is megéri magukhoz csalogatni ilyen visszahívásokat, mert helyenként a telefontársaság megosztozik velük a bevételen. Az viszont csak városi legenda, hogy vannak olyan becsapós hívások, amelyeket nem lehet megszakítani. A hiedelem talán a vezetékes telefon korábbi évtizedeiből táplálkozik, amikor valóban csak a hívó tudta bontani a vonalat.
Létezik ugyanakkor olyan trükk, amely sok pénzbe kerülhet. Megeshet, hogy a drága hívásra kicseng a telefon – de ezt a hangot a csalók számítógépe játssza be, amikor a kapcsolat már létrejött, és ketyeg a számláló. Még gonoszabb változatban néhány csengetés után foglaltsági hangot adnak, mintha a hívott kinyomta volna a hívást. Ha erre a hívó csalódottan zsebre vágja a mobilt, többórás afrikai beszélgetés díját halmozhatja fel. Csak az nyugodhat meg, aki idejében és határozottan „leteszi a kagylót”. A trükk belföldi, percalapú emelt díjas számmal is működhet.
Az efféle esetek elkerüléséhez nagyjából elég azt tudni, hogy úgysem lehet iPhone-t nyerni sms-sel vagy telefonhívással. És persze ismeretlen szám visszahívása előtt érdemes pár perc alatt ellenőrizni az interneten, hová tartozhat az előhívószám. Minket éppen cikkünk írása közben ért utol egy csörrentés egy +26377 kezdetű számról, azaz a zimbabwei Mvurwi városából, és mivel nincs ott semmi dolgunk, nem is hívtunk vissza senkit.
