A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Hosszadalmas és kellemetlen procedúrát jelent. Így tekintettek a korabeli orvosok Semmelweis Ignác egyetemi szülészeti tanár azon intézkedésére, amellyel kötelezővé tette a kórházakban a klóros kézmosást. A világ egyik legismertebb magyar orvosa akkor a gyermekágyi láz (febris puerperalis) megfékezése céljából adta ki utasítványát. A születésének 200. évfordulóján indított, Moss kezet! címmel zajló júliusi kampányban az Emberi Erőforrások Minisztériuma is a kézmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Az apropó sajnos korunkban is megvan hozzá: 2014–2016 között 20 százalékkal, 3998-ról 4830-ra nőtt Magyarországon a kórházi fertőzések száma, és a beteg halálával végződő esetek mennyisége is több százra tehető.
A részletes, kórházakra lebontott adatokat az Emmi sokáig titkolta, a Társaság a Szabadságjogokért civil szervezetnek többévi küzdelem árán sikerült kiperelnie az információkat a tárcától. A TASZ szerint az Emmi mellett a tisztiorvosi szolgálat is mulaszt, a magas fertőzési aránnyal dolgozó osztályok nemhogy szankciókat, gyakran ellenőrzést sem kapnak.
Semmelweis módszereivel a saját korában drasztikusan sikerült csökkenteni a szülészeti osztály halálozási arányát, az újkori Emmi-kampánytól viszont aligha várhatunk hasonló léptékű hatást. Az orvostudományban járatosak – kétszáz évvel ezelőtti kollégáiktól eltérően – már régóta alapvető fontosságúnak tekintik a „bemosakodást”. Az (egyelőre) kórházon kívüli laikusok, avagy a potenciális páciensek viszont sokat tehetnének a fertőzések ellen a tudatosabb kézmosással.
