Több módon is szemléltethetjük, mekkorát fejlődött a (számítás)technika az elmúlt 10, illetve 20 évben. Hát még akkor mekkora ugrásról beszélhetünk, ha napjaink kütyüit hasonlítjuk az 1969-es Apollo-misszió által használt fedélzeti komputerhez, melynek számítási kapacitása (mai szemmel nézve) megmosolyogtatóan gyenge volt. Ahhoz azonban elég erősre tervezték a mérnökök, hogy az Apollo-11 legénysége landolni tudjon vele a Holdon.

Ez előtt tisztelegve az Apple egy mérnöke, Forrest Heller izgalmas kutatásba kezdett. A vizsgálatot rövid időn belül eredmény zárta, a fejlesztő pedig meglepő tapasztalatról számolt be: még a napjainkban abszolút jelentéktelennek tűnő mobilltöltők is fejlettebbek, mint az emberiség történetének fontos mozzanatáért felelős fedélzeti számítógép.

Wikimedia Commons

Heller kutatását három töltő, a Google Pixel 18W Charger, a Huawei 40W SuperCharge és az Anker PowerPort Atom PD 2 technikai paramétereit használva végezte. Az egyik fontos megállapítás, hogy ezekben a készülékekben is van processzor, melyek eleve magasabb órajelen ketyegnek és memóriájuk is jóval nagyobb, mint amekkora az AGC-é volt. Utóbbi 1,024 MHz-en működött, és 40 ezer matematikai műveletet tudott másodpercenként elvégezni. A súlya sem mellékes: a táska méretű eszköz 32 kilót nyomott.

Heller ezek alapján úgy összegzett, ha ez a technika már az Apollo-misszió időszakában is rendelkezésre állt volna, az minden bizonnyal óriási előrelépést jelentett volna.

Az Apollo Guidance Computert azonban ekkora teljesítménykülönbségek után sem szabad lebecsülni. Már csak azért sem, mert a töltők kizárólag egy dologra alkalmasak, az 1966 óta használt AGC viszont ellenőrzése alatt tartotta a különféle szenzorokat, a repülés irányítását, elvégezte a navigációt, és nem mellesleg elvitte egy űrhajó teljes legénységét a Holdra, majd biztonságban vissza a Földre.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.