Arizónában, a Sonora-sivatag közepén található az Alcor Life Extension Foundation, egy hatalmas épületegyüttes, amiben több mint 190 páciens lefagyasztott testét őrzik. Az alanyok mind halottak, ám egyszer, néhány évtized múlva talán visszatérhetnek az életbe – ez legalábbis az Alcor terve.

A céget még 1972-ben alapította Linda és Fred Chamberlain, öt évvel azután, hogy a világon elsőként krionikusan lefagyasztottak egy embert, James Bedfordot – írta erről a Rakéta, amely most ismét megosztotta a különös hírt. A cég pedig azóta sem szűnt meg, sőt: jelenleg is azon ügyködik,

miként lehet újra működésbe hozni a klinikai és biológiai halál állapotába jutott ember testét.

Bedfordot 1967-ben helyezték (nem is annyira) örök nyugalomra a Life Extension Society kutatói. A professzor jégbe hűtött testét ehhez előbb dimetil-szulfoxiddal kezelték, hogy megőrizzék a szervek épségét. Bedford ezután egy folyékony nitrogén tárolására alkalmas vákuumos tárolóba került, ahonnan 22 év múlva az Alcor létesítményébe vitték.

A cég kezdetben glicerinalapú folyadékokkal oldotta meg a test tartósítását, majd a kétezres évektől átállt a B2C nevű elegy használatára. Ez megfelelő védelmet nyújtott ugyan az agy számára, ám arra nem volt alkalmas, hogy az egész testen alkalmazzák. 2005 után állt szolgálatba egy új, hideg nitrogénes rendszer, és ekkor kísérletezték ki a még ígéretesebb anyagot, az M22-őt.

Az M22 percenként mintegy 0,1 Celsius-fokkal hűti a szöveteket, vagyis 18-24 óra alatt el lehet érni vele a -124 fokos hőmérsékletet, ami a vitrifikációhoz szükséges. Vagyis, hogy a testrészek a feltámasztás után is működőképesek legyenek.

De, hogy utána mi történik, azt egyelőre senki sem tudja. A szövetek fagyasztásával foglalkozó laboratóriumok folyamatosan tesztelik a felmelegített szervekben bekövetkező sejtszintű molekuláris változásokat, és egyre közelebb jutnak a lehűtés kockázatainak hatékony csökkentéséhez. Egy, az M22-vel kezelt, majd „kiolvasztott” nyúl hippokampusza például nem mutatta káros elváltozás nyomait, de hogy mindez embereknél is működik-e majd, egyelőre megjósolni sem lehet.

Fontos kérdést vet fel a páciensek életkora is, azok ugyanis, akik a fagyasztásuk mellett döntöttek, nem fiatalon jutottak erre: gyakran hetven-nyolcvan évesen, jellemzően valamilyen súlyos betegség után. Linda Chamberlain szerint azonban a tudomány pár év(tized) múlva már olyannyira fejlett lesz, hogy erre a problémára is megoldás születhet.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.