Egyszer volt, hol nem volt, volt valaha (1971-ben) az Intelnek egy négybites CPU-ja, az Intel 4004-es processzor. Ez volt az első, kereskedelmi forgalomba került mikroprocesszor. Ugorjunk kicsit előre az időben: húsz évvel később egy finn számítástechnikus, Linus Torvalds megalkotta a Linuxot (Linux rendszermagot), egy nyílt, Unix-szerű operációs rendszert (rendszermagot). 33 évvel később, a szélsebes számítógépek világában pedig egy kísérletező kedvű programozó (Dmitry Grinberg) úgy gondolta, kipróbálja, hogy mi történne, ha egy ilyen processzorral dolgozó számítógépen futtatná a Linuxot (és erről egy videót is megosztott) – „szórakozásból, művészetből és teljesen haszontalanságból” (hogy őt idézzük).

E projekt nem hangzik túl bonyolultnak, azonban a megvalósítás cseppet sem volt problémamentes, tekintve, hogy a Linux (már csak a generációs különbség miatt) sohasem támogatta ezt a processzort. De ez nem tántorította el a programozót, és az említett szakadék áthidalására emulálta az erősebb MIPS R3000 processzort.

Azonban még az ilyesfajta emulációs trükkök ellenére is rengeteg volt a háttérmunka, főleg a sebesség optimalizálásával gyűlt meg a programozó baja. Sikerült körülbelül 2,5 MB-ra csökkentenie a Linux kernel méretét a szükségtelen funkciók támogatásának eltávolításával, így az optimalizálási folyamat kezdetén mért 8,4 napról (!) 4,76 napra csökkentette a rendszerindítási időt. És ez még nem minden: egy egyszerű könyvtárlista (öt vagy hat fájl) csak 16 órával a megfelelő parancs bevitele után jelent meg a képernyőn. Hasonlóan hosszú időbe telt a Linux kernel verziójának megjelenítése. Grinberg is elismeri, hogy a projektje inkább művészi jellegű, azonban a Linux rugalmasságát is demonstrálja.

Intel 4004

Dmitry Grinberg

A programozó – írja a Tom’s Hardware – azokra is gondolt, akik magul is kipróbálnák a fentieket. Megosztotta a kapcsolási rajzokat, adott egy árazott és linkelt alkatrészlistát, egy lemezképet az SD-kártyához és még sok egyebet. Azt is fontolgatja, hogy készletként vagy előre megépítve kínálja az egészet. Arra azonban figyelmeztet, hogy egy előre elkészített rendszer nem biztos, hogy olcsó, különösen, ha valaki olyan rendszert keres, amely tartalmazza az 1970-es évek valamennyi összetevőjét.

És akkor következzék a projekt videója (ami persze nem annyira izgalmas, mint mondjuk a Rambo sorozat valamelyik része). Szerencsére nem kell napokat áldozni a végig követésre, a videószerkesztésnek köszönhetően ugyanis a parancsok közötti várakozási idő lerövidül.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.