Legutóbb a nyár közepén emelkedett a magasba az Egyesült Államok egyik legtitkosabb katonai repülőgépe, a Boeing E-4B Nightwatch – vagy ahogyan sokan emlegetik, a „végítélet napi repülőgép”. A dolog elsőre sem hangzik túl jól, hát még úgy, hogy az izraeli–iráni háború kitörése után nem sokkal indult útnak a gép. Most ismét bekerült a hírekbe a gép, ezúttal azonban nem az, amelyik a nyáron repkedett, hanem az, amelyiket az utódjának szánnak.
A jelenleg szolgáló E-4B már lassan ötven éves, így épp ideje, hogy nyugdíjazzák. A helyébe léphet majd az E-4C, amelynek alapja a Boeing egyik 747-8-as típusú gépe, amit természetesen alapjaiban építettek át. Az Interesting Engineering azt írja, az amerikai védelmi beszállító, a Sierra Nevada Corporation megkezdte a légierő új E-4C Survivable Airborne Operations Centerének repülési tesztjeit.
Ez – ahogyan a most még szolgálatban lévő elődje is – egy modernizált légi parancsnoki bázis, amelynek célja az öregedő „Doomsday” repülőgépek flottájának leváltása, amelyek évtizedek óta az Egyesült Államok légi nukleáris parancsnokságának és irányításának gerincét jelentették.
A nevadai székhelyű vállalat augusztus 7-én indította el az E-4C tesztrepülését, amely a következő generációs légi parancsnoki platform első küldetése volt.
Az E-4C-t úgy tervezték, hogy biztosítsa a kormányzati és katonai parancsnokság folytonosságát nukleáris konfliktus, vagy az Egyesült Államok elleni támadás esetén. A légierő az 1970-es évek óta négy E-4B-t használ erre a célra. A „Doomsday” becenevű E-4B képes nukleáris csapásokat indítani és irányítani, országos katonai műveleteket koordinálni, és biztonságos repülő parancsnoki bázisként szolgálni, ha a földi központok megsemmisülnek.
Az E-4B-ket az elmúlt öt évtized alatt többször is átalakították, képességük azonban már korlátozott a mai modern gépekhez viszonyítva. A Sierra Nevada Corporation 2024-ben nyerte el a 13 milliárd dolláros, vagyis mintegy 4347 milliárd forintos üzletet az E-4C-k elkészítésére, miután az alapgépet gyártó Boeing visszalépett.
A gép a GE Aerospace GEnx-2B hajtóműveket kapja majd meg. A tesztek 2026-ban tovább folytatódnak majd, a cég pedig a tervek szerint 2036-ban adja át a flottát a légierőnek. Azt nem tudni, hogy ez pontosan hány darab repülőgépet jelent, de minden valószínűség szerint nagyjából annyit, amennyi most is szolgálatban van.
Hogy pontosan mivel tud majd többet az E-4C az E-4B-hez képest, egyelőre nem tudni. A spekulációk szerint hatékonyabban tudja majd kivédeni az elektromágneses impulzusokat, fejlettebb lesz a kommunikációs rendszere, valamint stabilabb a műholdas kapcsolata.
A 747-8-as a 747-200-ashoz képest nagyobb teherbírást és hatótávolságot is jelent, így nagyobb személyzet, több eszköz és felszerelés szállítható vele.
Az új „végítélet napi” flotta a tervek szerint a 21. század közepéig szolgál majd, folytatva a hidegháború alatt meghatározott küldetést: annak biztosítását, hogy az Egyesült Államok nukleáris arzenálját bármilyen körülmények között irányítani és ellenőrizni lehessen.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
