Ambiciózus bejelentést tett a Meta: olyan új tenger alatti kábelt fektet le az Egyesült Államok és Franciaország között, amelynek a hálózati kapacitása elegendő lesz ahhoz, hogy a bolygó lakosságának 75 százaléka egyszerre streamelhessen zenét (legalábbis a vállalat saját számításai alapján). Ez lesz a legfejlettebb tenger alatti kábel ekkora hosszban, és megkétszerezi az ugyancsak a Meta nevével fémjelzett 0,5 Pbps-os Anjana kábelrendszer átviteli képességét.
Az Anjana, 24 szálpárjának köszönhetően, ugyancsak több mint 7000 kilométert tesz meg Spanyolország és az Egyesült Államok között, viszont a sebesség itt „csak” 480 terabit másodpercenként. Az új kábel, a Petal viszont már 48 szálpárt és egy kétmagos száloptikás megoldást (egyenként 24 párral) használ, hogy elérje az 1 Pbps sebességet a transzatlanti távolságokon – magyarázza a Tom’s Hardware.
Visszatérve a streamelési példára: az új kábel lényege persze nem az, hogy hány Spotify-streamelést lehet megtenni. A Petal ötlete mögött az áll, hogy a felhőszolgáltatások, a videóstreaming, de leginkább a mesterséges intelligencia, az adatközpontok és a kontinensek között mozgatott óriási adathalmazok egyre nagyobb kapacitást követelnek, amihez már nem elég egyszerűen több kábelt lefektetni. Éppen ebből indul ki a Petal egyik legérdekesebb technológiai újítása:
két optikai magot helyez el egyetlen szálba, így ugyanazon fizikai szálon két külön optikai átviteli útvonal alakítható ki. A Meta szerint így meg lehet duplázni a kapacitást anélkül, hogy kétszer annyi fizikai infrastruktúrára vagy energiára lenne szükség.
Bár ez így önmagában egyszerűen hangzik, a kihívás mégis óriási. Az optikai kommunikáció egyik problémája, hogy a fényjel gyengül a több ezer kilométeres út során. Éppen ezért a tenger alatti kábelekben ismétlőket, repeatereket helyeznek el, amelyek időről időre felerősítik a jelet. A Petal esetében itt is egyedi megoldást vetnek be. A NEC és a Sumitomo Electric közreműködésével készülő rendszer olyan erősítőegységeket használ, amelyekben a kétmagos szál jelét a megfelelő pontokon két hagyományos, egymagos optikai útra választják szét, majd az erősítés után a jelek ismét visszakerülnek a kétmagos szálba. A Meta szerint egy ilyen hosszúságú tenger alatti kábelhez jellemzően körülbelül 100 jelerősítőre van szükség ahhoz, hogy a jel egyik végétől a másikig minőségromlás nélkül jusson el.
A Petal egyelőre még nem működő hálózati útvonal: a Meta tervei szerint 2029-ben állhat szolgálatba. Viszont ha a projekt a tervek szerint halad, egy új korszakot jelezhet a transzatlanti kommunikációban: a terabites világ után megérkezhet a petabites korszak.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
