Éppen Vice City napfényes utcáin kocsikáztam, amikor az előttem lévő kereszteződésben hatalmas koccanásra lettem figyelmes. A forgalmat egy csapásra bénította meg egy baleset. Egy felelőtlen kamionos a piroson áthajtva csattant össze egy előttem haladó autóssal. A körülöttünk lévő járművek lassítani kezdtek, de volt, aki már túl későn lépett a fékre. Az egyik autó fel is borult. Én voltam az egyedüli, aki végül kiszállt, hogy megnézze, van-e sérültje az esetnek.
A távolból már hallatszottak a szirénák hangjai, így a balesetet okozó kamionos jobbnak látta, ha lelécel, és gyorsan futásnak is eredet. Kisvártatva a feje tetejére fordult autóból két idióta mászott ki. Nincs erre jobb szó, ugyanis az egyikük kezében mobiltelefon volt, amivel magukat videózta. Élő adásban közvetítette az egész balesetet. Ugyan egy hajszálon múlt az életük, őket semmi más nem foglalkoztatta, csak a nézők kiszolgálása. A mobilos forma még a környéken járőröző rendőrhöz is odament, és artikulálatlanul üvöltözni kezdett vele. Hogy pontosan mit, azt már nem hallottam, mert közben visszaültem az autómba és a kikötő felé vettem az irányt.
Elsőre azt gondoltam, ez csak egy előre beprogramozott jelenet volt, a GTA VI-ban azonban bármelyik pillanatban történhet velünk hasonló, és sokszor nem is mi irányítjuk az eseményeket. Nem telt el tíz perc sem a baleset után, éppen egy mólón álltam, amikor egy idegen odalépett hozzám, és heves szitkozódások közepette elnyomta rajtam a cigarettáját. Vannak azért ennél barátságosabb npc-k, azaz nem játékos által irányított karakterek is, de alighanem az új GTA legforradalmibb újítása, hogy ennyire emberire sikerült valamennyi karakter.
Milyen történetet mesélnek el ezek a karakterek?
A GTA-sorozat mindig is az amerikai kultúra szatirikus ábrázolásáról volt híres. A fejlesztők számára azonban komoly kihívást jelentett, hogyan állítsanak görbe tükröt egy olyan országnak, amely napjainkra egyre inkább önmaga paródiájává válik. A GTA VI-ban a társadalom visszásságai még élesebben és kendőzetlenebbül rajzolódnak ki, mint eddig bármikor.
Amikor egy mocsaras erdőben beszélő fáktól és különböző kitalált lényektől tartva, erősen illuminált állapotban bolyongunk, akkor az embernek olyan érzése támad, mintha Donald Trump elméjében kirándulna.
A széria történetében először játszhatunk női karakterrel: két főhősünk, Lucia és Jason egy bűnöző-szerelmespár, a 21. század Bonnie-ja és Clyde-ja, akik autólopás közben ismerik meg egymást. Lucia a történet kezdetén börtönbüntetését tölti, miközben tőle elhidegült párja leszerelt katonaként egy kis szigeten tengeti agglegényéletét kokainkereskedő barátai társaságában. Egy nap Lucia azzal hívja fel Jasont, hogy hamarosan újra szabad ember lesz. Ez eddig teljesen úgy hangzik, mint egy GTA-sztori, csakhogy ettől a ponttól kezdve a döntéseink komoly jelentősséggel bírnak a kapcsolat jövőjét illetően. Veszünk-e virágot, hogy méltóképpen fogadjuk Luciát? Gondoskodunk-e elegendő élelemről, mire hazaér? Esetleg eszközölünk-e némi felújítást, hogy a nehéz börtönévek után egy szerethető otthonba térjen vissza?

A játék ezen a ponton inkább hasonlít egy romantikus telenovellára, mintsem a GTA-ra. Attól azonban nem kell tartanunk, hogy ez sokáig így marad, Lucia és Jason ugyanis egy meghitt délután helyett szívesebben megy inkább kocsmázni, ahol töménytelen mennyiségű feles és kokain fogy, emellett még egy kis Tinderezésre is jut idő. Az estét pedig egy közös verekedéssel és a zsaruk elöl meneküléssel koronázzák meg.
Komolyabb kihívást jelent, mint az elődei
Amiatt sem kell aggódnunk, hogy ne lenne sok lövöldözés, rablás és autólopás a játékban – elvégre mégiscsak a GTA-ról beszélünk –, a különbség csupán annyi, hogy sokkal nehezebb lett, mint korábban bármikor. A GTA VI-ban sokkal fineszesebbé váltak a rendőrök. Az előző szériákban sokszor elegendő volt elbújni egy kihalt sikátorban, hogy lerázzuk a yardokat, most azonban már egymás között is kommunikálnak, és pillanatok alatt részletes személyleírást adnak a bűnösökről, azaz rólunk. Éppen ezért érdemes váltásruhával készülnünk, a puskákat pedig a kocsink csomagtartójában tárolni. Sok szerencsét annak, aki megpróbál elmenekülni egy hatcsillagos körözés elől.
Kocsit lopni sem annyira magától értetődő már. Egyes járműveknél elegendő egyszerűen feltörni a zárat, más autók esetében azonban már egy speciális eszközre van szükségünk, amellyel egy rövid minijáték keretében lehet kinyitni az ajtót. Az az opció továbbra is él, hogy az úttesten közlekedő bármelyik autóból kipofozzuk a tulajdonosát, azzal azonban nem árt tisztában lennünk, hogy ez nem minden esetben oldódik meg egy gombnyomással. Vannak, akik nem hagyják magukat, és dulakodni kezdenek, mások pedig fegyvert sem restek rántani.
Mondhatnánk azt is, hogy nehezebb lett a vezetés, de sokkal szebben hangzik, ha úgy fogalmazunk, hogy realisztikusabbá vált. Nem lehet csak úgy felelőtlenül száguldozni, egy kései fékezés, és pillanatok alatt egy oszlopnak csapódunk. A kocsik könnyen tropára mennek, nem árt óvatosnak lenni. Öröm az ürömben, hogy így több időnk marad a gyönyörködni a tájban.

Nem tökéletes – és ez így van jól
Minden fantasztikuma mellett azonban a Rockstar egyik jól ismert problémája is visszatér a GTA VI-ban: a karakterek ügyefogyott mozgása és nehézkes irányításuk. Előfordult, hogy egy földön fekvőtől megpróbáltam elvenni a fegyverét, ehelyett azonban a karakterem beszállt egy közelben lévő autóba. Máskor a fegyveremet akartam újratölteni, Jason azonban úgy gondolta, hogy inkább belerúg az egyik npc-be, amiből később csúnya konfliktus alakult ki. Klasszikust idézve: volt nagy csihi-puhi.
Néhány játékhibát is sikerült a pár hamar elröppenő éjjeli óra alatt felfedeznem: az autó és a repülő sincs mindig jó barátságban a betonnal, amelyen végiggurulni igyekszik – olykor ez a kísérlet a kép csúnya szétesést eredményezi. Talán nem is baj, ugyanis a grafika annyira valósághű, hogy legalább ezek az apró hibák emlékeztetnek rá: ez csak egy játék.

Méghozzá fantasztikus! Ugyan még nagyon a sztori elején járok, de ennyi idő bőven elég volt ahhoz, hogy bátran kijelentsem: az évezred leginkább várt videójátéka felnőtt a feladathoz, ami ekkora felhajtás mellett nem kis bravúr.

