Már tavaly is láttuk, hallottuk az „Ultrabook” kifejezést, az idei CES alkalmából azonban már teljesen eluralkodott az ultrabook-mánia. Minden második kiállító bőszen hangoztatta, hogy a nemsokára megjelenő új hordozható gép nem más, mint egy ultrabook. Valójában annyit értek el vele a gyártók és a marketing-osztályok, hogy alaposan megkeverték a vásárlókat, és magukat is.

Mert mi is az ultrabook? Szupervékony, könnyű, átlagos hardver paraméterekkel és kis háttértárral rendelkező notebook, ez vajon „ultrabook?” Igen… Szintén vékony, ám nagy kijelzővel és impozáns hardver-paraméterekkel rendelkező „bika” notebook… ez is ultrabook? A gyártók szerint igen. A Samsung 9 széria legújabb darabjai, melyeket mint „az igazi ultrabook” emleget a szaksajtó, vajon mik? Nos a Samsung hivatalos álláspontja szerint a 9-es széeria nem ultrabook… Az olcsóbb, vékonyabb Series 5 gépek (melyeket szintén az idei CES-en mutattak be), viszont már a Samsung szerint is az ultrabook kategóriába tartoznak… Az Intel amikor megalkotta az ultrabook kifejezést, eredetileg azokra az OEM-ben forgalmazott gépekre használta, melyek ára nem haladja meg az ezer dollárt. A több mint ezerhatszáz dollárba kerülő Lenovo IdeadPAd u300s az idei CES bemutatóin, mint utlrabook volt reklámozva…  A vásárlók ezzel szemben általában a nagyon vékony, nagyon könnyű laptopokra gondolnak az ultrabook kifejezés kapcsán, esetleg a nagyon olcsóra (pedig az a netbook).  A szomorú helyzet az, hogy az „ultrabook” valójában nem jelent semmit, ugyanolyan notebookokról van szó, mint eddig is: van köztük kisebb, nagyobb, drága, olcsó. Van könnyebb, nehezebb, vékony és vastag - csak egy újabb marketing-hisztéria áldozatai lettünk. Már megint.