Mi alapján is kapott a bíróságtól pecsétes igazolást erről? Ugyebár Bayer a szóban forgó publicisztikájában azt írta: „Magyarországból »bűz árad« – írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik, és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, s hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság. Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben…” Na mármost erről állapította meg jogerősen a Fővárosi Ítélőtábla, hogy „Feldmájer és Bolgár a rádióbeszélgetésben azt a hamis látszatot keltették, mintha a három személyt zsidóságuk miatt emelte volna ki Bayer, holott a médiatörvény kritizálása volt az a szempont, amely alapján egy lapra kerültek”. Világos, mi más lett volna, rossz az, aki rasszra gondol. Nyilván fatális véletlen, hogy a médiatörvényt bíráló több száz rangos és ismert személy közül – ilyen a sors kiszámíthatatlan játéka – pont három olyat emelt ki, akinek neve erősen zsidós hangzású. Nem akart ő ezzel még kódoltan sem utalni semmire, á, dehogy!

Ahogy nyilván annál a román, szlovák vagy szerb közírónál sem merülhetne fel a magyarellenesség gyanúja, akinek a kedvenc pártját és kormányát ért nemzetközi bírálatok szerzői közül valahogy a magyaros csengésű nevek ugranak be, ha támadni kell. Nem, ettől még nem lehet róla az írásával kapcsolatban azt mondani, hogy hungarofób. Akkor sem, ha egy korábbi cikkében, másokkal kapcsolatban, de hasonló témában félreérthetetlenül leírta: „Ők a mi indok-magyarjaink – értsd: a puszta létezésük indokolja a hungarofóbiát…” Vagy talán mégis? Lehetséges volna, hogy ha Bayer Zsolt (továbbá szellemi elődei, Nyirő József, Wass Albert és címeres társaik) történetesen románnak születnek, és ugyanilyen gondolkodásmóddal, csak épp némileg más ellenségképpel román (köz)írók lesznek, akkor a magyar jobboldal egy pillanatig sem tagadná, hogy ők nacionalista, magyargyűlölő román pamfletírók, eszmeileg valahol félúton Antonescu és a Vasgárda között? Sőt, még jól fel is használnák Románia ellen, hogy a román magyargyűlölőket bezzeg nem támadja annyira az unió, mint az antiszemitákat?

Bayer Zsolt ama bizonyos korábbi cikkében le bírta írni, hogy „Ők a mi indok-zsidóink - értsd: a puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust…” Vagyis Bayer Zsolt azt mondja, hogy pár zsidó, az egyes zsidók negatívként értékelhető viselkedése feljogosít bennünket a teljes zsidóság gyűlöletére. Aki ilyet mond, az súlyosan előítéletes, faji-etnikai sztereotípiákban gondolkodó ember, aki egyének vagy csoportok tetteiért felelőssé teszi a teljes népet, amelyből származnak. Az ilyen embernek a zsidókra specializálódott változatát hogy is nevezik? Megvan! Tisztelt Bíróság, figyeljék a kurzorom mozgását: Bayer Zsolt antiszemita. Bayer Zsolt emellett időként nem igazat ír, máskor pedig egyszerűen bunkó. Az ilyen emberről joggal feltételezhető, hogy faji elfogultságtól vezetve dobálózik a nevekkel. Az ilyen ember továbbá viselje már el, hogy annak nevezik, ami, oké? Ha nem oké, úgy is jó.

Akkor pereljen minden közszereplő, közíró, politikus, akit a Magyar Hírlap, illetve általában a „nemzeti oldali” sajtó az elévülési határidőn belül mondjuk hazaárulónak nevezett, hazaárulással vádolt! Ezek ugyanolyan súlyos vádak, mint az antiszemita. Na és akkor, tisztelt szerzők, tessenek bizonyítani, hogy az illető tényleg elkövette a hazaárulás büntetőjogi tényállását. Ha nem tudják, akkor pedig helyreigazítani és bocsánatot kérni. Nem tetszik? Akkor viszont, ha maguk fenntartják maguknak a jogot, hogy mondjuk, büntetlenül lekommunistázzanak olyanokat, akik soha nem voltak azok, vagy már rég szembehelyezkedtek az ordas eszmével, akkor mi is hadd nevezzünk már antiszemitának valakit, aki tényleg az. Áll az alku?