Makay Zsoltnak volt egy álma. "Álmom, hogy nemzedékem, amely méltatlanul van kiszorítva a rendszerváltás óta a közéletből, legalább olyan mértékben hozzáférjen a közügyekhez, mint ahogyan a rendszerváltás nemzedéke odafért." 2010-et írtunk, mintha tegnap lett volna, Makay Zsolt az MDF választmányi elnöke volt.

Vannak dolgok, amik nem változnak: Makay Zsolt ma is a generációs odaférés mikéntjén gondolkodik, igaz, ma már az MDF jogutódjának, a Jólét és Szabadság Demokrata Közösségnek (JESZ) az elnökeként, igen, ez tényleg egy pártnév. A hang mondjuk kicsit keményedett ("nagy tisztelettel azt kérjük, hogy a 89-es politikai generáció menjen nyugdíjba. Mielőbb. A radikálisokkal ellentétben mi nem haragszunk rájuk, sőt boldog nyugdíjas éveket kívánunk Nekik, de menjenek, mert nem tudnak hitet adni"), de a message ugyanaz: most végre mi jövünk, vártunk eleget. Aki kíváncsi arra, mi történik, ha ez az attitüd hatalomra kerül, tekintse meg a volt fiatal demokraták mai kormányzását.

De vissza Makay Zsolthoz, akinek volt egy álma: a JESZ-elnök a Nagygyűlés perifériáján interjút adott a Hír Tv-nek, amelyben kitérhetett pártja kedvenc, mit kedvenc, egyetlen politikai programpontjára, Bokros Lajos szapulására: "A jelenlegi helyzetben azt látjuk, vannak politikusok, akik úgy gondolják, hogy bármit megtehetnek. Mi a saját bőrünkön tapasztaltuk Bokros Lajos személyében, hogy valaki tönkre tud tenni egy közösséget (...) ezeknek a politikusoknak kell egy fék, kell egy korlát, ehhez ki kell dolgozni a visszahívhatóság intézményét." Az MDF-színekben az Európai Parlamentbe kijutott ismert közgazda tehát a JESZ narratívájában az önmagáról megfeledkezett eurokrata, aki baszik visszaadni a mandátumát, csak azért, mert 2009-ben MDF-esként jutott ki, szó nem volt arról, hogy pár év múlva majd egy erősen Monty Python-kompatibilis politikai önképzőkör megkérdőjelezi a választók döntését. De van itt még más is.

A 2010-es Makay Zsoltnak ugyanis, mint az a fent belinkelt Népszabadság-interjúból is kiderül, még semmi baja nem volt se Bokros Lajossal, se a párt elnök asszonyával. "Személyesen is sikernek értékelem a Bokros Lajos által vezetett EP-lista elfogadását. (...) Olyan fontos kérdésekben viszont tandemet alkotunk az elnök asszonnyal, mint Bokros miniszterelnök-jelöltsége, vagy az MDF által követett stratégia. (...) Magától értetődő, hogy az országos listát vagy a budapesti listát, esetleg mindkettőt, a miniszterelnök-jelöltnek kell vezetnie. (...) Mindenkit, aki Bokros Lajos és az MDF programja mögé akar felsorakozni, válogatást nélkül kell fogadni, nem lehet finnyáskodva válogatni" – sorjáznak a minden párton belüli súrlódást felülíró lojalitás frázisai.

Azóta minden másképp van: a JESZ szabályos, kizárólag betegesnek nevezhető Bokros-fixációt alakított ki, odaláncolták magukat az ATV-hez, de egyszer majd magát Bokrost tisztelik meg ugyanezzel, ott ólálkodnak a lakása körül, pontosan tudják, hány ingatlana van, mikor titkolja el sáljával a  hazasétáló megfigyelt alany a legendás bajszát. Ugyanakkor, hogy mégse ragadjanak be a single issue kategóriába, elkezdték hangsúlyozni egyéb programpontjaikat is, pl. az említett erőltetett generációváltást vagy Paks leállítását, és "az atomenergiára szánt pénzt odaadnák az embereknek napelemre". Igen, ezt is jól olvasták.

Hajrá polgárok, hajrá JESZ – zárta a beszédét Makay Zsolt. Még időben, mielőtt egy újabb álmát osztotta volna meg velünk.