Döntött tegnap a parlament, hogy az LMP-frakció szeppukuja után miként osztja újra a bizottsági helyeket. A létszámokról, arányokról és a tisztségviselőkről való alkudozást a vonatkozó törvény a frakciók, illetve a házelnök kezébe helyezi, így a független vagy függetlenné váló képviselőknek nincs beleszólásuk az osztozkodásba. Bár egy korábbi alkotmánybírósági határozat értelmében minden képviselőnek joga van részt venni a bizottsági munkában, viszont azt, hogy ezt melyik grémiumban teheti, nem az övéivel való egyezkedés határozza meg, hanem végső soron a politikai ellenfelek döntenek róla.

Ennek ellenére nagyjából tiszteletben szokás tartani a függetlenek kívánalmait. Így történt most is, az elempések és volt elempések többnyire maradhattak azokon a területeken, amelyeken eddig tevékenykedtek. Egyedül Szabó Rebeka (aki az elmúlt időszakban a kormány sajátos birtokpolitikájának heves bírálatával hívta föl magára a figyelmet) esetében tört ki a szokott nagyvonalúság; őt kiparancsolták a mezőgazdasági bizottságból, amit fölfoghatunk beismerésnek is.

Ám ennél érdekesebb, hogy mi történt az LMP egy szem elnöki pozíciójával, a fenntartható fejlődés bizottságát eddig Jávor Benedek vezette. Mivel a helyzetre irányadó szabály nincs, a döntés teljesen a parlamenti többségé, vagyis a Fideszé. A következő lehetőségek adódtak:

1. Lehetett volna azt mondani, hogy ugyan a különböző kilépések miatt a Jobbik és az MSZP felülreprezentált a bizottságokban, de ez egy ellenzéki poszt, így állapodjon meg az ellenzék két házszabályilag értelmezhető társulata, hogy mi legyen vele.
2. Lehetett volna éppen a kilépésekre hivatkozva a Fidesznek magának követelnie a tisztséget, mondván, a frakciók között az ellenzék-kormánypárt arányok eltolódtak.
3. Ám, ha úgy vélekedik a többség, hogy a függetlenek számának növekedése miatt ez a hely legyen a függetleneké, akkor lehetett volna a döntést a függetlenekre bízni, akár úgy, hogy az Országgyűlés elnöke egyenként interjúvolja meg a független képviselőket arról, hogy kit látnának szívesen a poszton.
4. Ha azonban ennyire sem szeretett volna a Fidesz belefolyni az ellenzék belügyeibe (a parlamentben ellenzéki mindenki, aki nem tagja a kormánypárti frakcióknak), akkor hagyhatta volna az egészet annyiban, várva azt, hogy valaki majd jelezze, hogy nem megfelelő számára a jelenlegi fölállás, azaz Jávor elnöksége.
5. Amennyiben viszont ellenkezőleg: kifejezetten magukra akarták volna venni az ellenzék terhét is, és helyettük eldönteni, hogy ki legyen a függetlenek bizottsági elnöke, akkor mérlegelhették volna a tényleges erőviszonyokat. Habár a független képviselők jogilag azonos megítélés alá esnek, de az tudható, hogy politikailag hova tartoznak. Így ismert, hogy a Demokratikus Koalíció 10, az LMP-t elhagyó Párbeszéd Magyarországért 8, a megmaradt LMP 7 képviselővel rendelkezik, négyen vannak az exjobbikosok, és ezenkívül van még egy eredetileg is független és egy LMP-ből korábban kitessékelt honatya is, illetve egy honanya: a Szili Katalin vezette Szovj Szociális Unió képviselője, Szili Katalin.

Nos, a fenti eshetőségek figyelembevételével mire jutott a Fidesz és személyesen Kövér László házelnök? Arra, hogy a Fenntartható Fejlődés Bizottságát vezesse Szili Katalin.

Ezek után már csak egy lehetőség maradt volna. Maga az érintett közli, hogy ebben a játékban nem vesz részt, köszöni a lehetőséget, de még a legkisebb független csoport is négyszer annyi mandátummal rendelkezik, mint ő maga, vagy, ha a Fidesznek annyira fontos, hogy ki milyen színekben indult a legutóbbi választáson, hogy még a házszabályba is beleírta frakcióalakítási kritériumként, akkor adja a posztot az egyetlen függetlenként mandátumot szerző képviselőnek, de ne vele akarjanak másoknak betartani, ő nem lesz kitartott. De Szili Katalin semmi ilyet nem mondott, befészkelődött az elnöki székbe, olyan régen volt már házelnök, MSZP-elnök és köztársasági elnök meg ugye nem lehetett.

Éppen ez a momentum, a rendre megnyilvánuló jellemgyengeség (az intellektuális tartalomról most nem ejtve szót) mutatja, hogy teljesen jogosan vetette be a Fidesz annak idején trükkök százait, hogy megakadályozza, hogy ebből a nőből államfő legyen. Azóta persze változtak az idők, a párt alpári módon, effektíve senkikkel támadja Sólyomot, és nem győzi kegyeit keresni Szili Katalinnak.

Egyébként ez a Szilinek tett újabb gesztus ismét szemen köpi azokat is, akik tűzön-vízen át kitartanak a kormánypárt mellett, és mindenféle követhetetlen cikcakkok után is kimutatják, hogy ugyanaz a Jó küzd az Ősgonosszal, mert ki is volt, aki annak idején megmentette Gyurcsány Ferencet egy vagyonosodását firtató interpellációnál? Hm? Az elempéseknek baloldali körökben pedig éppen azt szokták fölróni, hogy ők voltak még parlamenti létük előtt a Gyurcsány elleni hadjárat, úgymond, civil szereplői. Hiába, no, nyúlós egy massza ez, és különben is: összenő, ami összetartozik.

(Ha valamilyen érthetetlen okból kifolyólag hozzáfűznivalója van Szili Katalinhoz, akkor azt itt teheti meg.)