Ezt megszívtam rendesen, írni kell valamit az ellenzéki megállapodásról, vagyis a különindulásról, vagyis a koordinált részkülöninduláshoz közeli megállapodásról (valószínűleg ez a legfrissebb állapot, igaz néhány órája nem néztem), mégiscsak mérföldkő ez a kampányban (időarányosan amúgy nem állnak rosszul, tavasszal, ennyivel a választás előtt, éppen megtalálták a véglegest eggyel megelőző nevüket), de rohadtul nincs kedvem, ahogy ötletem se, mert van az a pont, amikor már annak sincs sportértéke, ha röhögünk a műsoron, mint a két tata a Muppet Showban. Okosat mondani meg nem lehet.

Az ember kínjában próbál nem odanézni.

Mi mondható el arról a társaságról, amely négy év keresgélés után, olyan személyt jelöl közösen (kedd esti állapot) főpolgármesternek, aki a következő mondattal vág bele a küzdelembe: „nem voltak és most sincsenek politikai ambícióim.” Mivel a főpolgármesteri munka, izé, meglehetősen politikai természetű, ez a mondat kizárólag úgy értelmezhető, hogy nincsenek győzelmi ambíciói.

Gyorsan nyugtassa meg valaki.

És ez volt az eddigi messze legérdekesebb megnyilvánulása. Ha valamit mégis muszáj kitörökgáborozni ebből az egész történetből, akkor megállapíthatjuk, hogy az MSZP-nek napjai vannak hátra. A jelek egyértelműek, a folyamat visszafordíthatatlan. Kívülről ebből csupán annyi látszik, hogy kisstílű veszekedés folyik néhány szocialista önkormányzati képviselő helye miatt. Ami igaz, mármint hogy kisstílű, de annak a néhány személynek, akit érint, egyáltalán nem az. Nekik ez az életük, minden tudásuk, bevételük, talán húsz éve. Ők az MSZP megmaradt teste.

Amikor egy hajdani nagypárt a zsugorodásban eljut oda, hogy már csak azok alkotják, akik belőle élnek, akkor beszárad, mint a tavalyi lekvár. Ez nem szoci-specifikus jelenség. Így volt az SZDSZ-szel is. Az MSZP összeomlása örömteli fejlemény lehetne az Együtt számára, de úgy tűnik, képesek elérni azt, hogy abból semmi hasznuk ne legyen. Az összes jelölt közül minden bizonnyal Bajnainak lett volna a legnagyobb esélye a fővárosi győzelemre, és nem azért mert olyan izgalmasat gondolna a világról vagy Budapestről, hanem pusztán azért, mert rendes embernek látszik, ami komoly előny azokhoz képest, akik nem gondolnak semmit a világról és még rendesnek sem látszanak. Viszont neki sem voltak politikai ambíciói.

Úgyhogy megnyílt az út a nagy szakácskönyvíró előtt, akinek mása sincs, mint ambíciója. Megváltás lesz az MSZP-nek, amikor bejelentkezik a pártegyesítésre. És tényleg, az illiberális miskolci pásztoróra után mi értelme van ennek a különköltözésnek?

Egyesülnek, keresnek valami új nevet, az mindig jól ment. Aztán keresnek egy másikat, mert az előbbiről kiderül, hogy foglalt. Nekifutnak, most tényleg sikerülni fog, minden szavazat számít, vesztenek. Nem baj. Nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Azért már jár költségtérítés.

Mégis van a végén okosság.