Aki a tévében meglátja Bakondi György tábornokot, az ezentúl gyorsan fogja meg a gombját. A katasztrófavédelmi főigazgató hamarosan már nem csak Magyarország főtűzoltója lesz, hanem főkéményseprője is. Az erről szóló törvényjavaslatot múlt szerdán tárgyalták a képviselők, a szavazást április közepére tervezik. Ha elfogadják, 2016-tól a lakosságnak az állam söpri a kéményét ingyenesen.

Az a Kádár-kori gúnyos mondás jut eszembe, hogy a szocializmus egyre nagyobb eredményeket ér el azoknak a nehézségeknek a leküzdésében, amelyek szocializmus nélkül nem is lennének. Pintér Sándor belügyminiszter ugyanis az indoklásban arról panaszkodik, hogy már öt megye 309 településén kellett a hatóságnak „közérdekű szolgáltatót” kijelölnie, mert e helyeken üzleti alapon egyetlen vállalkozó sem tudja vagy akarja elvégezni a munkát. Ez nem mehet így tovább, írja a miniszter, hiszen „a kéményseprő-ipari közszolgáltatásban jelentkező zavarok az ellátásban bizonytalanságot okoznak, és ezzel tűz-, illetve életveszély kockázatát eredményezik”. Ezért az egyetlen megoldás a „teljes körű állami szerepvállalás”.

Mi történt valójában? Az, hogy a rezsicsökkentési kampány bűvöletében a magánvállalkozásként vagy önkormányzati tulajdonban működő kéményseprő-cégeknek államilag megszabták, maximum mennyit kérhetnek a munkájukért. Ők pedig egyre több helyen bedobták a törülközőt, mert szerintük annyiért a feladat nem végezhető el úgy, hogy meg is éljenek belőle. Az ügyfelek persze nem tiltakoztak az olcsóbbodás miatt. Mert hiába tudja mindenki, hogy például a szénmonoxid-szivárgástól meg lehet halni, mégsem rajong senki a néha kvázi-hatósági szerepben fellépő mesteremberekért, akik miatt otthon kell maradni, és még fizetni is kell nekik. De azért érdemes felfigyelni rá, hogy már megint tisztán hazai kis-, legfeljebb középvállalkozásokat tett tönkre a mániákus kormánypolitika, ahogy a trafikok vagy a Manna-típusú (azaz nem családtagok által működtetett és 200 m²-nél esetleg nagyobb) éjjel-nappali élelmiszerboltok esetében. Persze a gyáriparon kívüli külföldi vállalkozások üldözése is buta és kártékony dolog, de itt még csak nem is erről van szó. Nincsenek kéményseprőmultik és a száz leggazdagabb magyar között sem szerepelnek az ilyen cégek tulajdonosai.

Szóval 2016-tól az állam söpör. Legalábbis a piac 80-90%-át átveszi, mert a Belügyminisztérium szerint az ország csaknem 5 millió kéményéből ennyi áll családi, szövetkezeti vagy társas magánházak tetején. Ehhez a mai 54 szolgáltató 1850 dolgozójából 1350 kerülhet a katasztrófavédelemhez. A többi vagy fenn tud maradni a maradékból, vagy mehet közmunkára, az állam pedig elveszíti azt az adót, amelyet eddig a jól működő kéményeprőktől kapott. Az átvett szakemberek között bizonyára nem csak mostani alkalmazottak lesznek, hanem olyan mesterek, vállalkozók is kénytelenek lesznek feladni önállóságukat, akik az adott országrészben nem tudnának megélni pusztán a nem lakossági épületek ellátásából. Arról például egy szót sem szól a tervezet, hogy ilyen esetekben a saját bevételükből vásárolt drága berendezéseket, mérőműszereket átveszi-e az állam tisztességes áron, vagy kidobatja, és vesz újakat a szokásos módon elrendezett közbeszerzés útján, megbízható káderektől. Azt pedig még az igazán nem lázadó természetű Rubovszky György, az igazságügyi bizottság kereszténydemokrata elnöke sem bírta szó nélkül tűrni, hogy a kéményseprő-cégeknek az eddigi törvény alapján kötött érvényes szerződéseit csak úgy, „a törvény erejénél fogva” felbontják. A következő mondat beszúrását javasolja: „A közszolgáltatási szerződések lejárat előtti megszűnése miatt keletkezett károk megtérítéséről külön jogszabály rendelkezik.” Kíváncsi vagyok, támogatja-e majd ezt a kormány, amely ilyen szépen megindokolta a szerződések felrúgását: „A közszolgáltatóknál felmerülő problémák nem voltak előre láthatóak [szerintük – D.A.], és tekintettel a szolgáltatás tárgyára (ez az élet védelmét és a vagyoni kár megelőzését szolgáló kéményseprő-ipari tevékenység) ... a jogalkotói beavatkozás a szerződéses viszonyokba társadalmi méretű igényt elégít ki.”

További cselek is be vannak építve a törvényjavaslatba. Az ingyenesség csak akkor vonatkozik a magántulajdonú ingatlanra, ha az nincs bejelentve gazdálkodó szervezet székhelyeként, telephelyeként. Vagyis a több mint 100 000 betéti társaság – jórészt az állam képmutató magatartásával rájuk erőltetett kényszervállalkozás – tulajdonosai máris ki vannak zárva, hiszen mi más lenne a székhelyük, mint a lakásuk. Ki van zárva az a társasház is, amelyben osztatlan közös tulajdon ugyan a kémény, de nem minden lakásnak vagy egyéb helyiségnek magánszemély a tulajdonosa. A legszebb pedig az, hogy kizárólag a tulajdon számít. Vagyis aki a nyamvadt kis bt-jét a saját lakásába jegyeztette be, az továbbra is fizethet a kéményseprésért, csak a jövő évtől már a Belügyminisztériumnak. Aki viszont kiadja a lakását bérbe ügyvédi irodának, panziónak, bel- vagy külföldi cégképviseletnek, annak ingyen jár a szolgáltatás.

Az is szépsége a javaslatnak, hogy a kéményseprést csendben törli a fogyasztóvédelmi törvény hatálya alól, mondván, hogy az most már nem közszolgáltatás lesz, hanem állami feladat. Tehát akkor nem kell a fogyasztókat tájékoztatni a jogaikról? Nem lehet panaszt tenni, ha valaki elégedetlen? Ingyen seprés miatt ne ugráljon a lakó? Vagy Bakondi vezérőrnagy külön ügyfélszolgálatot nyit majd?

Arról nem szól az indoklás, hogy mibe kerül ez az egész nekünk, adófizetőknek, pedig ezt kötelező lenne közölni. De a kormány már kedden közzétett egy határozatot, amellyel 3 milliárd plusz forintot adott a kéményseprésre ”az ellátás folyamatos biztosítása érdekében.” Hát persze, az ingyenesség drága dolog.

A kormány azt is javasolja, hogy az állami átvételre tekintettel töröljék a kéményseprést az önkormányzatok településüzemeltetési feladatai közül. Csakhogy ez a pont kétharmados törvényt érint, tehát csak minősített többséggel (a jelenlévők kétharmadával) fogadható el. Ezzel valószínűleg nem lesz gond, hiszen a tapolcai választás előtt még mindig elég egyetlen ellenzéki vagy független képviselő távolléte ahhoz, hogy a kormánypártok 131 képviselője éppen kétharmadot tegyen ki. De ha véletlenül nem sikerülne a dolog, akkor sincs nagy baj. A törvény ugyan belsőleg ellentmondásos lenne, és emiatt a köztársasági elnök megvétózhatná, de ha nem teszi, akkor legfeljebb a nem kormánypárti vezetésű települések kapálóznának majd amiatt, hogy van egy kötelezettségük, amelynek a teljesítése akadályba ütközik. Ilyen település azonban, mint tudjuk, nincs sok.