Tamás Gáspár Miklósnak – ahogyan az sűrűn előfordul, ha tollat vesz a kezébe – szinte minden szava igaz, amikor elkeseredetten ostorozza a magyarországi ellenzék egyes pártjait elvtelen, Orbánnak behódoló szervilizmusukért. Az MSZP, a Jobbik és a Liberálisok nevében Mesterházy Attila, Z. Kárpát Dániel és az egykori SZDSZ-es Szent-Iványi István valóban „akkor vállalt hiánytalan szolidaritást a demokratikusan megválasztott, legitim magyar kormány vezetőjével, amikor Orbán úr politikájával és retorikájával szemben az egész világon úgyszólván egységes, globális hányinger észlelhető”. Az eset mögött, mint oly sokszor, nyilvánvalóan az eredendő, de a kormányzó és az ellenzéki szélsőjobb által katasztrofális méretűre szított xenofóbiának való megfelelés, magyarul a csepűrágó népszerűsködés, szavazatvadászat áll.

TGM azonban igazságtalanul sorolja be a kormánynak behódoló pártok közé a Demokratikus Koalíciót, amelynek képviselője nem vett részt Orbán és a Fidesz sunyi és méltatlan feldicsérésében. Ezt írja egy kissé zavaros, talán sajtóhibás passzusban: „A miskolci polgármester-választás esete óta (amikor az MSZP a DK társaságában cigányellenes jelöltet támogatott, s amióta az a véleményem, hogy erre a két pártra nem szabad szavazni), erős kételyeink támadhattak ez ügyben. Az intézményes-parlamenti ’baloldal’ végképp megszűntnek tekinthető Magyarországon is”.

Természetesen érintettnek érzem magamat a miskolci polgármester-jelölő ügyben, hiszen éppen én robbantottam egy kisebbfajta világító gránátot, és éppen a hvg.hu lapjain, amikor a Pásztor Albert MSZP-s polgármester-jelölt DK-s támogatása elleni tiltakozásul – válaszul Gyurcsány Ferenc és Debreczeni József aznap megjelent, Pásztort támogató cikkére – nyílt levélben jelentettem be kilépésemet a Demokratikus Koalícióból.

„Azóta” – azóta azonban a DK felülvizsgálta a Pásztor-ügyben tanúsított elvtelenül győzni akaró magatartását – amely hasonlatos volt az MSZP és a Liberálisok mai „mérsékelten xenofób” viselkedéshez –, és beismerte a hibáját. Gyurcsány Ferenc a párt legutóbbi kongresszusán kamerák jelenlétében magára vállalt minden felelősséget Pásztorért, és óriási hibának nevezte a támogatását. „Nem elég antirasszistának lenni, annak is kell látszani” – tette hozzá. Szerintem ezt észre kellett vennie TGM-nek is.

Ami pedig a menekülők dolgát illeti, abban a Demokratikus Koalíció tevékenykedése példaszerű. De hát ezt TGM is elismeri, bár hatását – joggal – elégtelennek tartja: „...nem sokat segít a vegyes megítélésű és tarka múltú DK ezúttal kétségtelenül bátor és tisztességes, habár kissé színpadias viselkedése meg a túl kicsi PM meg nem hallott érvelése”. (Ha színpadias, hát színpadias. Nem lehet mindent fülledt és nyirkos pártirodákban elintézni.)

Mielőtt valaki azzal vádolna, hogy – ahogyan a fenti pártok a kormánynak – én itt és most a Gyurcsány Ferenc vezette DK-nak hódolok be, gyorsan hozzáteszem: van miért bírálni a Demokratikus Koalíciót, és ha valaki érveket keres Gyurcsányék ellen, az talál is. Egyrészt a DK talán demokrata, de nem demokratikus párt: az elnökség döntéseinek két kongresszus között semmiféle kontrollja nincs, az Országos Tanács tagjait nem választják, hanem a pártelnök meghívja őket, és puszta tanácsadásra vannak kárhoztatva. Másrészt a DK populizmusa sem veszett ki teljesen: az állami minimálbér-emelés programjával a párt nem a nyomorgók, a munkanélküliek segítését szorgalmazza, hanem a – politikailag aktívabb – jobban élőkét, viszont ezáltal a nyomorban, munka nélkül élők számát növelné. (Változatlan bérköltség és magasabb minimálbér mellett kevesebb munkavállaló foglalkoztatható, a magasabb minimálbér nagyobb munkanélküliséghez vezet.)

Lehet tehát, és néha eredményesen is lehet bírálni a DK-t, de „azóta” cigányellenesség-ügyben a jó oldalon áll, és igazságtalanul összezárni a xenofób hatalomnak behódoló pártokkal: szintén nem helyes.