A „büdös bunkónak” tartott ember leparasztozását a kommunisták vezették be, „tudatosan építették fel” „a nyelvpolitikai erőtérben” a megvetendő földműves alakját, ennek öröksége, hogy ma is azt mondják „a fiatalok, ha valakit le akarnak bunkózni, hogy te hülye paraszt”. Legalábbis így gondolja egy Echo Tv-beli műsor (Mélymagyar, 2016. január 29. ) (23’-25’) műsorvezetője, Bayer Zsolt. Szerinte ezért is lehet, hogy sokan nem akarnak ma az agráriumban dolgozni. A meghökkentő gondolatot különben írásba is adta vagy fél éve (Parasztozás, Magyar Hírlap, 2015. május 16. ), most csak ráerősített.

Pedig aki ilyesmit állít, az sem azt nem tudja, hogy az 1945 előtti évtizedekben és évszázadokban mi volt a helye a parasztnak a magyar társadalomban, sem azt, hogy a kommunisták mit műveltek ezek után a „nyelvpolitikai erőtérben”. Utóbbiak valóban rémes diktatúrát vezettek be, de a projektnek nem volt része a „tudatosan felépített” leparasztozás, éppen ellenkezőleg, berendezkedésük a „munkásság és vele szövetséges dolgozó parasztság” hatalmaként (vezetésük időnként „munkás-paraszt kormányként”) definiálta önmagát, és ezt szemléltetendő, az államfői hatalmat 1952-től 1987-ig végig hangsúlyozottan paraszt töltötte be. A népi táncos műsorok, a parasztszínészek által alakított parasztfőhősök a filmekben-színpadokon, a népies kiszólások és közmondások a beszédekben, a Táncsics- és Dózsa-kultusz alkotásai mind-mind a kor csomagolásához tartoztak. Ilyen gondosan rendezgetett parasztkirakatról 1945 előtt természetesen szó sem lehetett, soha. Hogy maguknak a tényleges parasztoknak jó volt-e ez a rendszer avagy nem, az persze egészen más kérdés (menet közben sokat változott), de ennek az égvilágon semmi köze a leparasztozáshoz, pláne annak „tudatos felépítéséhez”, ha egyszer pont az ellenkezője volt a nyelvpolitika. Egy percig nem lehet kérdés, hogy a paraszt nem ekkor lett lekicsinylő jelző, hanem korábban.

De ha bizonyíték is kell (néha a legnyilvánvalóbb állítás mellé sem árt), akkor üssük fel a 2006-os Etimológiai szótárt, mely szerint 1888-ban már használatos volt a kifejezés „az argó nyelvi prosztó ››buta, neveletlen, paraszt‹‹” értelemben. Sőt, az 1891-es Magyar nyelvtörténeti szótár egy 18. századi Jézus-életrajzból idéz a „parasztos” kifejezéshez: „Parasztos és vakmerő dolog a Chrisztus sz. testének ételét a puszta kenyéren való rágódásra magyarázni”. Mi több, a „paraszt” szó „indoctus, idiotes, barbarus” jelentéséhez 19 idézetet hoz a 16-17. századból, köztük Bornemissza Pétertől, Heltai Gáspártól és Pázmány Pétertől. (Pl. „Vannak némelyek, oly igen parasztok, gorombák”; „bárdolatlan parasztok”; „sült paraszt nevet visel” aki nem öltözik rendesen a király fogadásakor; „vak, paraszt és vessző alá való”; „nemcsak tudatlanul és szemtelenül, de parasztul is szólasz” stb. II. 1236. old).

Érdeklődnénk, hogy melyikük volt a kommunista nyelvpolitikai erőtér mágusa?

Vagyis, ha Bayer szerint – miképp Parasztozás című cikkében írja ­– „egyetlen út látszik járhatónak: a ››visszarégiesülés‹‹ a fejlődés helyett”, és tovább akar hátrálni az időben az általa olyannyira gyűlölt, parasztoknak földet osztó Károlyi Mihály korszakán, akkor bizony nem kevesebb, hanem sokkal több parasztozással fog találkozni.

Abban különben teljesen igaza van, hogy a „paraszt” szót a „faragatlan” szinonimájaként használni – még ha természetes is volt abban a politikai korrektséget nem ismerő, „szép” régi világban, melyet ő visszasír – ma már nem való: előítéletes és megbélyegző. Csakhogy a leprolizás éppen úgy az. Ha pedig valaki tudni szeretné, hogy mi módon prolizgat ugyanez a műsorvezető, az írja be a keresőbe a nevét a „proli” szóval együtt, és kapaszkodjon meg a találatokat olvasva.

Illető műsorvezető különben egyéb cikkeiben sokat ostorozza a kereskedelmi televíziózásban szereplő nívótlan vizesnyolcasokat. Igaza van, és erre épp ő a legjobb példa, aki magát ugyanebben a műsorban volt bátor magyar-történelem szakos tanárként definiálni. Történelemtanár ő, aki politikai előítéleteit hűen követve bármikor hajlandó kitekerni a históriát, adott esetben az ellenkezőjére is?

Ennél még azzal is kevésbé sértené a történelemtanárokat, ha egyetlen lélegzetvétellel le is parasztozná és le is prolizná őket. Akár kétszer is. Ezt elkerülendő, a műsorvezető inkább televíziós távgyógyítóként léphetne fel, orvosnak adva ki magát.

Így talán meggyógyíthatná azt a sebet is, amit a kommunista leparasztozás ütött a vidéki munkaerőpiacon.