Utánozás, majomszokás – azt hiszem, ez a gyurcsányi évértékelő egzakt, politológiai igényű meghatározása. A majmok valószínűleg kiakadnának ezen, s joggal. Mert náluk az utánzás a szocializáció kulcsfontosságú fázisa. Döntő funkciója van az egyedfejlődésben, a túlélésben, a kommunikációs csoportrítusok elsajátításában. Ám Gyurcsánynál ugyan mi célt szolgál az Orbántól lenyúlt rituálé továbbélése? Nem vitás, a miniszterelnöki éveiben jó kis fityisz volt ez tőle a Zorbánnak, hogy lám, ő nem az imádattól beájult hívei között, hanem az Országházban országértékelt. Na de most? Egyetlen jelentése lehet annak, ha valaki ex-kormányfőként is ugyanazt csinálja, amit a regnáló miniszterelnök szokott. Újra miniszterelnök akar lenni. (Vagy most is annak képzeli magát, de az már nem politológiai kategória.) Gyurcsány kormányfőként másképp értékelt (koncertterem helyett parlament, lásd fent.) Pozícióját vesztvén, ez a különbözési opció megszűnt. Így abba kéne hagynia, de jelek szerint rákattant a dologra. Rendezvénye így determináltan az orbáni szeánszok mutációjává és karikatúrájává hanyatlik. Egy politikai vándorprédikátor igehirdetésévé, aki ugyanúgy létrehozta a saját pártszektáját, mint Orbán. A lojális tanítványok, értelmiségi rajongók és csillogó szemű nyugdíjasok között bármi hálás téma, amit a Köztársaság Első Demokratája a szájára vesz.

Harc Orbán ellen, egy orbáni elvek mentén létrehozott, a messiáskomplexusos vezérfigura személyére rászabott párttal. Gyurcsány egyre inkább felveszi az orbános manírokat, egyik imádója és propagandistája nyíltan meg is vonta a párhuzamot: ahogy Orbán egyesítette 1995 után a jobboldalt, integrálta a többi „nemzeti” erőt, úgy fogja Gyurcsány egyesíteni a baloldalt, a demokratákat. Lehet ezen röhögni, sőt: kell is. De közben érdemes látni, hogy bármennyire is szeretnénk, bármilyen jó lenne is, a csávó nem tűnik el. Jogos a fintorgás az avasi válságturizmuson, de tény, Fletó csúcsra jár, újraépíti magát és bázisát. Ha valaki 2010 tavaszán azt mondta volna: Gyurcsány bemerészkedhet egy gettóbűnözéses krízis-zónába úgy, hogy nem köpik le, fütyülik ki, dobálják meg, s nem kell mellé tucatnyi biztonsági, valamint rendőri felvezetés, akik a lincshangulattól oltalmazzák, úgy néztünk volna rá, mint az elmeháborodottra. De Orbán Viktor kétévnyi ténykedése lassacskán rehabilitálja a köztudatban Gyurcsány Ferencet. Úgy bizony. Az elmúlt húsz év emberei sorban másznak ki a politikai hulladéktárolóból. Kuncze Gábor után Baja Feri is belemosolyog a kamerába. Persze, tudjuk: a Fidesztől független „elmúlt húsz év” nincs. Nem lehet úgy csinálni, mintha a Fidesz nem ült volna ott az elmúlt húsz év rendszerét létrehozó Kerekasztalnál, ne lett volna MDF-Fidesz székházügy, Kaya Ibrahim és Josip Tot, a húsz évből négyben nem ők lettek volna kormányon, s másik négyben pedig nem ők vezették volna szinte valamennyi nagyvárosi és megyei önkormányzatot, másokkal ellentétben ők nem vettek volna fel nyakló nélkül devizahiteleket.

De mégis: az elmúlt két évtized s(z)arának nagyobbik része kétségtelenül szoclib. Csakhogy ez már egyre kevésbé számít. A Fidesznek eme ciklus felébe sikerült belesűríteni annyi elkúrást, ami visszamenőleg enyhíti a korábbi elkúrók bűneit. Kuncze, Gyurcsány, Baja, és volt vagy jelenlegi pártjaik a hülyeségeikkel, politikai bűneikkel megágyaztak Orbán még nagyobb hülyeségeinek, amelyek viszont most elhomályosítják az ő blődségüket, vétkeiket. Debilparadoxon, a saját farkába harapó hülyeség. Hiába a régi korrupciós ügyek, azokat kitakarják az új lenyúlások, plusz Budai Gyula és a jogrendszer pártatlanságában a saját híveiken kívül senki nem bízik. Az MSZP is ugyan meddig jutott Budai prototípusával, Keller Lászlóval? Ha az ingázó cikkcakk-ember, Gyurcsány és az e sorok írója által is ezerszer leminősített és lesajnált régi szoclib elit visszatér, az Orbánnak köszönhető. Ha normálisan politizál, ezek a büdös életben nem rúgnak többet labdába. De itt vannak. Gyurcsány pártja 6-8 százalékot, 10-15 mandátumot simán hozhat, Kuncze is bátran nekirugaszkodhat a választókerületének. Lelkifurdalásuk múlóban (ha volt egyáltalán), büszkén harsogják a szélbe: ugye mi, megmondtuk, hogy ilyen ez a Zorbán? Sőt, nemcsak megmondták, de meg is csinálták. Orbánnak a kétharmadot. Az meg viszonossági alapon megcsinálja nekik a politikai visszatérést. Ja, tetszettünk volna…mit is csinálni?