Miközben a Nemzeti Ügyek kormánya

1. egyre több helyről kénytelen visszahúzódni az idegen, nemzetellenes erők (értsd: gazdasági realitások) elől, és ezért mámorosan veti rá magát mindazon területekre, ahol kényszerek nélkül valósíthatja meg önmagát, így például a fiatalok megregulázásának terén elengedheti a komcsi prüdantériát álkeresztény erénycsőszségre cserélő bigottjait, akik azután korlátlanul élhetik ki ferde hajlamaikat a felnövekvő nemzedékeken, amelyeknek ezt követően nyomorult szabályok közé szorítva kéne fiatalságukat eltölteni,

2. újabb és újabb ötletekkel igyekszik a nemmegszorítások jegyében a válságtól, de leginkább a magyar gazdaságirányítástól gyötört lakosságból némi pénzt kicsikarni, míg a legkiszolgáltatottabbakat közmunkatáborokba akarja terelni, és akiknek még laknia sincsen hol, azokat elzárással óhajtja sújtani,

3. azt hirdeti, hogy véget vet az urizálásnak, a pompának, megszünteti a kiváltságosok hivalkodását, olcsóbb, fegyelmezettebb, karcsúbb államot szeretne, amelyikben jobban vigyáznak az adózók pénzére,

addig a kormánypárt utánpótlásbázisa, a Fidelitas ifjúsági szervezet szülinapot jött össze ünnepelni a nemzeti kultúra híres fellegvárában, a Moulin Rouge nevű lokálban. A hely közismerten a konszolidált, keresztény fiatalok délutáni találkozóhelye, ahol tea és aprósütemény mellett cserélnek eszmét a nagy sorskérdésekről.

Ilyen alkalmakkor szemüket a létezőn túli dolgokra függesztik, és nem hagyják, hogy a testi élvezetek és egyéb profán örömök elvonják a figyelmüket fontosabb célokról. Ezért is alkalmas a társulat arra, hogy polgári-kereszténydemokrata kormányzat politikusneveldéje legyen.

A vendéglátóipari üzemegység puritán berendezése is passzol ahhoz az egyszerűséghez és népközeliséghez, amelyet a Fidelitas hangsúlyozni kíván, és amit a nagytestvér elnöke – jelen állás szerint magyar miniszterelnök – úgy fogalmazott meg, hogy ő plebejus a magyar politikában.

No, de az iróniát félretéve helyválasztás mellett igenis szól érv, mégpedig az, hogy a szervezet élén egy legendás partyarc áll: Ágh Péter országgyűlési képviselő.

És akkor még mielőtt valaki védelmébe venné ezeket a tinititánokat, mondván, hogy végtére is fiatalok, hadd mulassanak, szögezzük le, nem fiatalok, hanem seggdugók, ami jelentős különbség. Ha ugyanis valóban fiatalok lennének, akkor Hoffmann Rózsa vagy Kőszegi Zoltán agyrémeinek napvilágra kerülésekor a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának oktatási államtitkársága elé láncolnák magukat, de legalábbis a pártból való kilépéssel fenyegetőznének.

Azt se mondja senki, hogy ne legyek demagóg, mert a Népszabadság által kiszámolt egymillió nem is sok a buliért, és az itallapon szereplő minimum ezerforintos árat is ki lehet fizetni, hiszen társadalmi különbségek mindig is voltak, mert, akik ezt szokták mondani, azok ugyanazzal a levegővétellel képesek egyből kaviárbaloldalizni meg oligarcházni, és hótkomoly pofával alátámasztani a már idézett orbáni eszmefuttatást a plebejus politikáról.

Szóval, amennyiben a Fidelitas-vezérkar szeretne végre alig fedett kebleket és fenekeket látni, akkor ezt ne az isten se tudja milyen pénzekből fenntartott pártközeli gittegylet kontójára tegyék, hanem intézzék el egy színes magazinnal a paplan alatt, amíg Hoffmann Rózsa észre nem veszi.

Ha pedig valaki lemaradt a jeles alkalomról, ne bánkódjon:

(A képek a Moulin Rouge honlapjáról valók, és alkalmazottakat, illetve föllépőket ábrázolnak, véletlenül betévedő vendégeket nem. Egyébként meg kövessék a Nyüzsit a fészbukon.)