A már korábban megvilágosodó Tállai András, fideszes szakpolitikus egyenesen előrehozott választásokat tart szükségesnek a válság kezeléséhez. Szijjártó Péter szerint is új választásokkal lehet elkerülni a pénzügyi és szociális összeomlást. A pénzügyi összeomlás abban nyilvánul meg, hogy a leminősítések – amelyekhez a kormány gazdaságpolitikája vezetett – spekulánsok prédájává dobják oda Magyarországot, a forintot és a magyar pénzügyi rendszert.
A probléma az, hogy a fenti nyilatkozatok 2008, 2009-ből valók. (1., 2., 3., 4.)
Ezzel szemben most Szijjártó Péter a neves, nemzetközi hírű közgazdász – miután elmagyarázta, hogy mi alakítja az euró-forint árfolyamot (a magyar kormány politikája természetesen nem) – kifejtette, hogy „a hitelminősítők döntéseiben nem kizárólag valós gazdasági folyamatok játszanak szerepet”. Igaz, nem olyan régen, amikor éppen javítottak Magyarország besorolásán a hitelminősítők, Szijjártó ebben a magyar kormány cselekedeteinek visszaigazolását látta, és elismételte főnöke aranyköpését, amely szerint „a magyar kormány már korábban világossá tette, hogy meggyőződése szerint a rövid távú leminősítéseket hosszú távú felminősítések követhetik”.
Miután nem így lett, Szijjártó ismételten megvilágosodott, és a külföldi intézetek véleményei mögött galád összjátékot kezdett gyanítani, mert „bizonyos pénzügyi körök érdekeit sérti a magyar gazdaságpolitika”.
Segítenénk a minősíthetetlen szóvivőnek: ezek a bizonyos pénzügyi körök a családi költségvetéseket összeállítókból verbuválódnak. Az ő érdekeiket tényleg sérti a magyar gazdaságpolitika.