"Egy gimnáziumi osztálytársam mamája patikus volt a Lajos utcában, hazafelé menet néha betértünk hozzá. Már elsőre elbűvölt a különleges illat, a miliő, a fehér köpeny" - árulja el a szakmája gyakorlása mellett hiperaktív, 53 esztendős érdekvédelmi főaktivista, milyen külsőségek vonzották hivatása felé. Különösebb akadály nem állt előtte, a jó tanulás mellett a közgazdász papa a XI. kerületi pártbizottság titkára, a tanár mama pedig az Egis Gyógyszergyár személyzetise volt. Akadály főként a felvételi után magasodott csak, "kémiából, noha ez a gyógyszerészet alapja, még utóvizsgáim is voltak. De nem szégyellem, hiszen, mint tudjuk, az ismétlés a tudás anyja, egy szemléletet kell elsajátítani, és a gyógyszerkönyvet bárki bármikor elő tudja venni" - ad egy kis mustrát fanyar humorának kevercséből.

© Horváth Szabolcs

A beilleszkedés így is szinte zökkenőmentes: már férjezetten és újszülött első fiával, több fővárosi gyógyszertárt megjárva, Albertfalva egyik patikájában lesz vezető, amelyet azóta kolléganőjével privatizált és ma is tulajdonol. Előbb azonban, még a rendszerváltáskor, a mintegy családi örökségként vitt MSZMP-tagságot rövid időre felcseréli az MSZP-ére, "igaz, csak egy évig fizettem a tagdíjat". Aktivitását azonban már inkább a gyógyszerészkamarában éli ki, ahol hamarosan elnökségi taggá avanzsál, 1994-től budapesti elnök, négy évre rá pedig a későbbi fideszes miniszter, Mikola doktor fivérét üti ki az országos elnöki székért folytatott versenyben.

Az első házasságában elvált, a másodikban megözvegyült elnök asszony az otthoni dvd-s és videós filmnézést a barátnőkkel abszolvált koncertre járással vegyíti. Nagyobbik édes- és két nevelt fia már kirepült a budafoki családi házból, és csak a 18 éves kisebbik lakik otthon. Mivel a nagyobbak már pályát választottak, csak az ő esetében van esély arra, hogy továbbvigye a szakmát és netán az érdekvédelmet is.

- Lenyűgöző a hevület, ahogy a gyógyszerpiaci liberalizáció elleni érveit interpretálja. Hatásosan erősítette volna mindezt még az is, ha - ahogy ígérték - fehér köpenyben, de karjukon fekete karszalaggal tüntettek volna. Miért fújták le?

- Menet közben úgy gondolták a patikusok, hogy az már sok lenne. A kegyelet szimbólumait ne használjuk efféle célokra. Máskülönben pedig, mire elkezdődött a gyűlés, már kevésbé volt drámai a helyzet, mert addigra a kormány egy csomó mindent visszavont.

- Honnan önben ez a különös harcra készség? Hiszen megfelelően szocializált környezetből indíthatott karriert. Vagy ilyen keménnyé tesz a gyógyszerészlét?

- Hát annak idején a gyógyszerész-társadalom tényleg iszonyatosan rossz anyagi körülmények közt dolgozott. Ráadásul mi voltunk a megbélyegzettek. A patikus szülők gyermekeit évekig nem vették fel az egyetemre, ahol tudtak, próbáltak gyengíteni bennünket.

- Szóval a védett pozícióból átvetődött a másik oldalra. De akkor hogyan nem nyüzsgött a rendszerváltás előtti ellenzéki mozgalmakban?

- Nem voltam benne semmiben. De a gyógyszertári központban nem volt olyan nyüzsgő a pártélet, mint egy gyárban, a bányászoknál vagy akár a munkásőrségnél. Atomizáltak voltunk, mindenki másutt, más patikában dolgozott.

- Aki rövid MSZP-s múltja alapján próbálná önt politikailag előjelezni, alighanem melléfogna, hiszen annyiféle politikai színezetű kormányzattal állt már harcban. Az viszont tény, hogy első, országos figyelmet keltő akciójaként a kamarai választáson a későbbi fideszes miniszter, Mikola István fivérét legyőzve lett elnök. Nem remegett meg a térde, amikor legyőzött vetélytársának testvére nagy hirtelen a gyógyszerészeti ügyekben fontos szerepet játszó tárca első embere lett?

- Nem vagyok félős típus. De egyet hadd tegyek hozzá: ha az én testvérem lett volna a miniszter, biztos, hogy nem tudták volna megcselekedni a gyógyszerészekkel, amit Mikola megtett a kiskereskedelmi árrésünkkel.

- Most már csak ilyen makróban csinálja? Akkor ki van a patikában?

- Többen vagyunk, de magam is mindennap bekukkantok. Főként a szombati napokon műszakot is vállalok. Úgy érzem, szükség van rám.

- E nélkül nem is lehet csinálni. Már nagyobb horderejű, hogy hosszú, meglehetősen hűvös viszony után ma egy hajóban evez az orvoskamarai elnök Éger Istvánnal...

- Ebben a konkrét ügyben az hozott össze bennünket, hogy volt egy konferencia, ahol a gazdasági miniszter a gyógyszerészeket és az orvosokat mutyizó társaságnak kiáltotta ki.

- Túl a sértett hiúságon: mind mese lenne, amit a gyógyszergyárak - mondjuk így - forgalomtámogató akcióiról mesélnek?

- Ha arra kíváncsiak: engem egyszer sem utaztattak gyógyszergyárak. Azt pedig nem tudom, mert nem kukkantottam be egyetlen orvosi rendelőbe sem, hogy mi történik az orvos-látogatók és az orvosok között. Én csak azt tudom elmondani, mi van a patikákban. Tollal, jegyzettömbbel jönnek, amiket néha otthagynak, de elviszik tőlünk a fontos adatokat, például hogy miből mennyi fogyott. Vagyis igazából mi adunk nekik - információkat.

- Már elnézést is kértünk a rosszindulatú feltételezésekért. Egyébként a sokféle kötelezettség mellett nyilván nem kevés energiáját veheti el a rosszul informált újságírók helyes irányba igazítása. Ha már nagyon fáradt, van, hogy bekap valamit?

- Soha. Egyetlen ajzószerem a koffein. Gyógyszert ritkán szedek. Talán mert Richter Gedeon mondását vallom: a gyógyszert nem szedni, hanem eladni kell.

- A mozgalmi munkában már küzd egy-két hasonlóan harcos kolléganője. Például a jobboldali kedvenccé lett Cser Ágnes. Őt egykori országos egészségpénztári, a gyógyszerészeket szutyongató múltja kapcsán már hivatalból sem igazán kedvelhette. És most?

- Akkoriban más viszonyban voltunk. Most eljött a nagygyűlésünkre is. Az igazi hadvezér számára a szövetségesek a legfontosabbak. Számomra a csata megnyerése a döntő.

- Vagyis már ön is vallja, amibe a legutóbbi államelnök-választás kapcsán verték az orrunkat: a cél szentesíti az eszközt?

- Ezt azért nem mondanám. Egy a fontos: felmutatni, hogy a patikustársadalom erős, egységes, de az is lényeges, hogy ismerjék a mögöttünk sorakozó szövetségeseinket is. És Cser Ágnes erős, miként Éger István is.

- A nevezett hölgyről azért is kérdeztük, mert nála érezzük azt a megfontolt tudatosságot, hogy egy adott demonstrációhoz öltözik, sminkeli magát. Ön is figyel az ilyesmire?

- Sok barátnőm szólt, hogy legutóbb is mennyire előnytelen kép jelent meg rólam a Népszabadságban. Merthogy a fehér köpeny nemhogy slankítana... Én azonban úgy véltem, hogy az összetartozást szimbolizálta, és az számomra fontosabb volt, mint hogy karcsúnak lássanak. De még fodrásznál sem voltam aznap, mert nem volt rá időm. Különben is, mindennél fontosabb volt, hogy miket mondok.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN