© Fazekas István

Emberünk ugyanúgy vargabetűs kitérővel lett szocialista kormánytag, akárcsak céges, majd hivatali főnöke, Gyurcsány Ferenc. Pályaíve több ponton elüt a Köztársaság téren megszokott (szak)politikus -karrierektől. A pártállami KISZ-apparátusból indult Szilvásy 1989-90 után nem vállalt szerepet az MSZP (vagy ifjúsági szervezete, a BIT) soraiban. De nem is távozott a vállalkozói szférába, mint a „Kádárjugend” néhány korábbi csúcsvezetője – köztük maga a jelenlegi kormányfő is. Ehelyett az Antall-kormány idején a MEH gazdálkodási ügyekért felelős helyettes államtitkára lesz. (Tisztségét egy darabig a Horn-kabinetben is megőrzi, hogy aztán közigazgatási államtitkárrá lépjen elő) Ám e minőségében is többször fonódik össze neve olyan privatizációs tranzakciók levezénylésével melyeknek nyertese Gyurcsány, említsük itt csupán a balatonőszödi üdülőt vagy a Szalay utcai MEH-ingatlan eladását. S nyilván nem véletlen, hogy 1998-ban Szilvásy lesz az Altus Rt. igazgatója. S bár a fenti ügyek miatt jogerős elmarasztalásban egyik fél sem részesült, a gyanú árnyéka még évtizednyi idő múlva is rávetült a kapcsolatukra.

Szilvásy – a gyümölcsöző üzleti lehetőségek kiaknázását lehetővé tévő állami döntések után – nemcsak a cég élére, de a hatalom csúcsaira is követi valahai elvtársát. Az Altus-menedzsment irányítása után – a sportminisztériumi kispad beiktatásával - kabinetfőnök, majd hivatalvezető miniszter lesz Gyurcsány mellett. Valószínűleg a köztük lévő, formális hivatali és politikai relációt jócskán meghaladó bizalmi viszony tette viharállóvá az újdonsült kancelláriavezető bársonyszékét. Szilvásy annak dacára is pozíciójában maradhatott, hogy a halálos áldozatokat is követelő, szélviharba fúlt augusztus 20-i rendezvényt vizsgáló ombudsmani jelentés szerint az őáltala vezetett kancellária „nem gondoskodott az ünnepségen résztvevők biztonságáról, és nem készült fel a vészhelyzetre”.

Úgy tűnt mostanáig, Szilvásy a negatív Jolly Joker, a következmények nélküli ember archetípusa. A sikersorozatnak most mintha vége szakadt volna. A közhivatali macskaként folyvást talpára eső, aztán egyre magasabbra szökkenő hősünknek felrótták, hogy testvérei kapcsolatban voltak a gazdasági bűncselekményekkel gyanúsított, ezért eljárásba vont – Egymásért Egy- Másért Alapítvánnyal. Ezt még tetézte, hogy az általa felügyelt titkosszolgálat néhány volt és jelenlegi munkatársa aktívan részt vett a papíron jótékonyságinak nevezett szervezet ügyeiben. A meglehetősen zavaros história epizodistájaként feltűnt a miniszterelnök jobb kezének társadalmi munkában Kormányzati Tanácsadó Jósdát gründoló öccse. Másik testvérének közintézmény-vezetői státusza pedig az indirekt nepotizmus vádját generálta.

Néhány hónapon belül két ilyen skandalum a nyugati világban bárki másnál külön, egyenként is azonnali távozást eredményezett volna. Ami nem felfelé buktatást, átmeneti parkolópályát jelent, hanem végleges (de legalábbis huzamos időre szóló) kiűzetést a politikai elit felhőrégióiból. S akkor még Szilvásy többszörösen bedobott, aztán letitkosított, állítólagos terrorfenyegetésről szóló blöff ízű próbálkozásairól nem is szóltunk. Ehhez képest úgy megy, hogy marad. Ráadásul pont azon terület civil kontrollját megtestesítve, amely az ő családtagjait is foglalkoztatató és közvetve támogató alapítvány révén vált „botránytól sújtott területté”.

Gyurcsány Ferenc a neki időnként keresztbetevő MSZP-pártokráciával szemben a – régi barátságon/üzletelésen megedzett - hivatali lojalitás mintaképének véli Szilvásyt, akiről továbbra sem kíván lemondani. Privátim emócióktól vezéreltetve nem képes belátni: hű kádere alkalmatlan bármiféle, nyilvános szerepléssel együtt járó közéleti pozíció betöltésére. Mivel pályafutása során – KISZ-osztályvezető, helyettes és közigazgatási államtitkár, kabinetfőnök – jórészt döntés-előkészítő, apparátusi háttérmunka volt a reszortja, a szürke eminenciás maszkja hozzánőtt az arcához. Amellett nála valószínűleg habituális eredetű a kommunikációs csődhalmaz, amit - bizonyítványát magyarázandó - felhalmozott.

A médiaszerepléstől viszolygó, televíziós interjúiban suta és zavart arckifejezéssel, feszengve kimagyarázkodni próbáló miniszter láttán az átlagpolgár rögtön úgy véli: „Ez biztos sáros!” A hivatalközi bürokrácia útvesztőjében játszott paragrafus-bújócska élő adásban nem működik. Ott a látszat hatalma, a jó hírnév, a pozitív imázs mindenáron történő fenntartásának szükséglete diktál. Nem elég, hogy úgymond „minden jogszerű volt.” A nézők egérszürke aktabúvárt láttak benne, aki nem képességei, hanem inkább Gyurcsányhoz fűződő, a KISZ-ig visszanyúló, bulista érdekhaversága okán lett miniszter, erkölcsi és szakmai alkalmatlanságát ténykedése alatt többször is demonstrálva.

Mindenesetre a politikai haszonelv szempontjából biztonságosabb lett volna a miniszterelnöki familiárist a Nemzeti Vagyonkezelő, esetleg az összkormányzati informatika élére állítani. Káderelfekvőnek az is megteszi, és legalább nincs annyira szem előtt. De úgy tűnik, Gyurcsány – III. Richárd után szabadon – a „maradék népszerűségemet a cimborámért” elvét képviseli. De emiatt fájjon a koalíciót adó pártok feje.

Papp László Tamás