A választópolgároknak azért csapda, mert hamis – persze könnyen eladható – terméket árul nekik. Azt az illúziót kelti, hogy létezhet egy, a politikától, azaz (párt)érdekek harcától és napi csatározásoktól mentes, kizárólag valamely objektív igazságot követő és ennek szellemében cselekvő kormány. Ilyen jelenség márpedig nincs, a következő okok miatt.

A demokratikus politikai rendszer működési elve – Niklas Luhmann meghatározása szerint – a kormányra kerülés/ellenzékben maradás dimenziójában értelmezhető. A politikusok cselekedeteit eminensen meghatározza, hogy segítik-e vele vagy sem hatalmon maradásukat vagy hatalomra kerülésüket. Ez persze nem azt jelenti, hogy kizárólag előbbi logika vezérli gondolkodásukat. Emellett sok egyéb, nem kevésbé lényeges szempont is megjelenik, például, hogy mi használ az országnak, mivel tudja a kormányerő a gazdaságot fellendíteni, hogyan tudja a szegénységet visszaszorítani, stb. De a hatalmon maradás vagy hatalomra kerülés kérdése maga a koordináta-rendszer, a kiiktathatatlan tényező. Lehet efelett sajnálkozni, és olyan politikai berendezkedést kívánni, amely nem ezen logika szerint működik, de akkor az a politikai rendszer nem demokratikus, hanem diktatórikus. 

A politikai rendszerbe belépő szakértő tehát maga is politikai tényezővé, politikussá válik. Ez még akkor is így van, ha egyébként elfogadjuk Fodor Gábor szakértői kormányról alkotott definícióját, hogy „a szakértői kormány fő érdeke nem az újraválasztása, hanem az ország előtt álló legfontosabb feladatok megoldása.” Hiszen a törvényeket nem a kormány hozza, hanem az országgyűlés, a maga 386 képviselőjével, akiknek viszont továbbra is az az érdeke (vö: politikai rendszer alapvető logikája), hogy újraválasszák őket. Egy elképzelt szakértői kormány szakértő miniszterelnöke persze elvileg vállalhatna úgy posztot, hogy egyúttal aláír egy papírt: ő bizony a rá kiszabott 1-2 éves kormányzás után nem akarna többé miniszterelnök, pártelnök, stb. lenni. De ez nem változtat azon a tényen, hogy a döntéshozatal, a politika irányítása az őt delegáló pártok kezében van.

Legyen világos: ha a jelenlegi ellenzéki pártok megállapodnának egy új (szakértő) miniszterelnök személyében, az ő programja mentén kialakított törvényjavaslatok elfogadásához szükséges szavazatokat továbbra is ezen pártok képviselői biztosítják hétről-hétre a parlamentben. A politikai felelősség tehát továbbra is e pártokat terhelné, a gombot nem „szakértők”, hanem „politikusok” nyomják. Ezt egyébként valaha az SZDSZ is pontosan tudta: „Parlamentáris demokráciában nem szokás szakértői kormányt állítani, tisztelt képviselőtársaim.” Előbbi idézet Kuncze Gábortól való, aki minderről a Parlament falai között értekezett 2006. október 10-én, három héttel az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után.

A szakértői kormány ígérete csapda a választóknak, mert hamis illúziókat kelt, s mert azok a politikusok, akik szakértői kormányról beszélnek, nem fedik fel, hogy a jelenlegi kormányon számon kért kiadáscsökkentés miből állna, s kiket érintene. Egy ilyen kvázi szakértői kormány hivatalba lépésekor sokakat érne meglepetésként annak programja és intézkedései, és talán még „felhatalmazás nélküli kormányzást” is emlegetnének...

De nem csak a választókat fenyegeti e csapda, hanem a pártokat is, jóllehet más formában. A szocialistákat azért, mert az SZDSZ átlökheti őket a politikai rendszer jobb oldalára: ha belemennének abba, hogy új koalíció köttessen Gyurcsány Ferenc nélkül, valamely szakértőnek nevezett miniszterelnökkel, ezzel az SZDSZ stratégiáját követné. A liberálisoknak, azon belül is Fodor Gábornak ez óriási győzelem lenne. Az egyébként önmagában nem problematikus, ha az MSZP az SZDSZ stratégiáját követi, de ez csak akkor célszerű, ha a kettő egybeesik. Jelen esetben azonban erről nincs szó. Az SZDSZ jobboldali gazdaságpolitikát kíván folytatni, masszív kiadáscsökkentést rendelne az adócsökkentés mögé, ami minden bizonnyal nem hagyná érintetlenül a szociális kiadásokat sem. Az MSZP elveszítené baloldali jellegét, teljesen átadva ezt a terepet a Fidesznek, amely már a vizitdíjas népszavazással is bizonyította, hogy sikerrel tudja elérni a kiszolgáltatottabb rétegeket, ha jut neki hely.

De az SZDSZ saját magának is csapdát állított. Ha a szakértőinek mondott kormány ötletét az MSZP-nek nem tudja eladni, és valóban eltökélt, hogy egy Gyurcsány nélküli, új kormány jöjjön létre, a jelenlegi jobboldal pártjaihoz fordulhatnak a liberálisok. Az ellenzék van jelenleg többségben, adott tehát a lehetőség, hogy új (szakértő) miniszterelnököt és új (szakértői) programot válasszanak. Egy ponton dőlhet meg az SZDSZ terve, és e ponton rejtőzik a csapda: a Fidesznek elsősorban az előrehozott választás az érdeke – ezt az utóbbi napok Fidesz-es megnyilatkozásai nem is rejtik véka alá – szemben az SZDSZ-szel, amelyik politikai túlélését kockáztatja, hiszen könnyen előfordulhat, hogy nem kerülne be a Parlamentbe. Az MSZP is veszítene jelenlegi pozícióiból, ha a közeljövőben lennének országgyűlési választások, de a tét nála lényegesen kisebb: legfeljebb összezsugorodik a frakció. Az MSZP kezében tehát erős fegyver van: ha kezdeményezik az Országgyűlés feloszlatását, ahhoz a Fideszben bizonyára partnerre találnak. Így nagy magabiztossággal lehet állítani: a jelenlegi ellenzék által gründolni kívánt új kormány feltehetően az első napját sem élné meg, mert az Országgyűlés feloszlatná magát. Az a nagy kérdés tehát az MSZP számára, hogy kinek a stratégiáját követi: Fodor Gáborét vagy a sajátját?

Magyar Kornélia
Progresszív Intézet
Igazgató, politikai elemző